Győzött a boszorkányság

A népszavazásról aligha lehetett tiszta képet kapni. Mintha a hivatásos magyar újságírók is inkább a diverzió keltésben lennénk érdekeltek, mint tényszerű tudósításban. Sokszor a nyílt véleménycikkek helyett interjúkérdéseikből tetten érhető a befolyásolási szándékuk, vagy a felvezető összegzők általánosításaiból látható, hogy még az álláspontokban különös óvatossággal kiegyenlített publicisztika is inkább blamázs akarna lenni, mint semleges tájékoztatás.

A hírek olvasata, hogy rendszerszintű boszorkány üldözés akart indulni egy gittegylet mozgalom, vagy nem is, a korrupt kormány, sőt inkább az ortodox egyház által. A boszorkányteszt bekerülhet az alkotmányba, ezzel végveszélybe juttatva az ország legalább 10%-át. Ezt meg kellett akdályozni, és sikerült, győzött a bojkott! Most, mint már akik jól végeztük a dolgunkat, átgondolhatjuk, mi végre is merült fel a sok boszorkányság, kiket üldöznek, miért és hogyan?

Romániában formailag egy demokratikus keretek között működő alkotmány vagy akár törvény alkotási folyamat van érvényben, hogy ez mennyire demokratikus vagy sem az itt és most nem téma. 2018-ban érvényben van egy törvényileg szabályozott keret miszerint az alkotmányt módosítani lehet. Nálunk az alkotmány módosításnak a társadalom részéről három törvényes fokozaton kell átmennie: meghatározott számú hiteles aláírással erősített módosító javaslat, ennek parlamenti elfogadása és utána jön a népszavazás. Minden demokráciának alapja a többségi akarat érvényesítése szavazás útján.

Esetünkben valamikor létrejött egy civil csoportosulás és nem „gittegylet” amely él alkotmányos jogával és betartva a törvényes követelményeket elérte, hogy az általa javasolt kérdésben népszavazás íródjon ki. Minden vélemény javaslat lehet legitim ha nem ütközik az alkotmányba, illetve a többségi akarat elfogadja. A svájci népszavazások özöne sokkal egyszerűbb kérdésekről szól. A demokráciában már csak így van, hogy a többség akarata lép életbe, az egy helyen élők eldönthetik a közös élet szabályait.

Tény, hogy erkölcsi öntudat kérdése a kitűzött cél és, hogy sikertelen volt annak az oka nagyrészt épp a józan ész hiánya ebben az országban, mert mindent mindenki csak bojkottál, manipulál a saját személye vagy közössége vélt vagy valós érdekében… mindenből politikai tőkét kovácsolva.

A referendum józan paraszti ésszel a következő hatásoktól kívánt óvni:

• LMBGT-s mostoha “szülők” gyermekeket fogadhatnak örökbe
• új értékrend oktatása az LMBGT mozgalmának és a progresszivista politikai propagandának megfelelően
• a szólás szabadság korlátozása, az ellenkező véleményt megfogalmazók büntetése
• a progresszivista forgatókönyv tovább haladása, pl. a pedofília normalizálásával

Túl extrémnek tűnne a homoszexualitás és pedofilia összekapcsolása? Kérem megnézni az idei TEDex 3 előadását amely előirányozza az LMBGT-nak a pedofília felkarolását (egyértelmű az előadásokból, hogy mindkettő elfogadására az érvelés ugyanaz). Politikai korrektség miatt nem köztudomású, pedig elég könyv, riport, cikk készült már az LMBGT családmodellről. A politikai korrektség mintapéldánya ez a hivatkozott cikk, ami csak 5 évvel a homopedofilok bebörtönzése után publikálódott, pedig éppen a homokházasság megszavazásakor született az ítélet. Habár kirívó esetet ír le, de nem kivételes jelenség az új “családmodellben”.

A következményeket azért fontos belátni, mert nyilvánvalóan nem a homoszexuális együttélés vagy szexuális hajlamok kiélésének szabadsága a nagy tét, nem is az egyenlőség és a tolerancia, hanem az ezekhez a jelszavakhoz csatolt osztályharc űzés, a társadalom progresszivista-liberális művelése (social engineering). Elsősorban a jövőről, a gyerekekről van szó, de nem is annyira azért, mert adoptálhatnak, hisz az LMBGT közösség 3 százalék alatt van világszinten (a HIV fertőzések 61% innen kerül ki), továbbá nagyon kis hányaduk él monogám viszonyban, közülük pedig csak kevesen fogadnának örökbe gyermekeket. Az LMBGT promoválásának a célzata inkább a jövő generáció gondolkozásának alakítása, azzal, hogy a liberális-progresszivista propagandával traktálják (lásd a Kanada, USA, nyugat európa példáit). Így tudnak új társadalmat építeni. Ez lehet meredeknek tűnik sokaknak, de rács bojkottosok is, dokumentálódjanak csak a dolgok állásáról, arról, hogy az LMBGT milyen változásokat munkál egy országban. Szomorú annyira elvakult dogmatizmust látni azok részéről, akik magukat “open minded” skatujába zárják ebben a kérdésben, nem akarva látni a valóságot úgy, ahogy az van.

Az LMBGT-ések nem annyira egyenlőséget, mint inkább dominanciát akarnak, úgy, hogy bárki, aki nem ért egyet velük azt a médiában meg kell lincselni vagy bojkottálni. Ezért sem mozdították elő a demokráciában való érettséget, hanem dominanciájuk érvényesülésére inkább a nép szuveranitásának feladására, és bizalmunk a mindenkori politikai elitre hagytuk ismét. Egy olyan országban akarunk élni, ahol az LMBGT gondolkozási rendőrség büntethet a számára nem tetsző gondolatokért, egy olyan országban, ahol a gyermekek kötelezve vannak a homoszexualitásról propagandát kapni, ismeretterjesztőt arról, miért jó, és hogyan válthatnak nemet, felvilágosítást a pornoval és az abortusszal élés normalitásáról? Itt nem toleranciáról van szó, hanem arról, hogy a gyerekeinket képezzük át, és ezzel adjuk a jövő generációkat a kezükbe.

Egy olyan értékrendszer, a progresszivizmus toleranciája gépezete lépett működésbe, ami leginkább a keresztyén értékrenddel szemben intoleráns. Csak egy természetes dologról volt szó, ami a keresztyén alapértékekhez tartozik, de már teokráciát kiáltottak azok, akiknek ha a nyugati sária bevezetési kísérleteket említjük rögtön iszlamofóbia szólamokba kezdenek… Éltessük ezt a politkai boszorkányságot, most csak a házasság róvására, hisz nem történik semmi ha bojkottáljuk. Nem vagyunk mi már keresztyének, mit bánt ha kriminalizálódik. Attól tartok, amikor ez már olyan széles társadalmi rétegeket fog érinteni, hogy a hülyeség valóban fájni fog, nem marad normális aki tiltakozhatna – azokat időben elzárja majd a gondolat rendőrség.