Elhunyt Kányádi Sándor
2018. június 20., szerda
Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor, az erdélyi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. A Kossuth-díjas református költő, író, műfordítót szerda hajnalban érte a halál Budapesten – tájékoztatta a család az MTI-t.
Kányádi Sándor 1929-ben született a Hargita-megyei Nagygalambfalván. Középiskolai tanulmányait 1941 és 1944 között a székelyudvarhelyi református kollégiumban végezte. Költői tehetségét Páskándi Géza erdélyi magyar író, költő, esszéíró, drámaíró, publicista fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát 1954-ben, tanárként soha nem dolgozott, az erdélyi magyar irodalomnak szentelte életét.
Első verseskötete 1955-ben jelent meg Virágzik a cseresznyefa címmel. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozták meg költészetét. Fő erkölcsi kérdése a közösséghez való hűség és a társadalom drámai konfliktusainak feltárása volt. Verseiben a magyarság sorskérdéseire kereste a választ (Fától fáig, Halottak napja Bécsben, Krónikás ének, Visszafojtott szavak a Házsongárdban). A népköltészetben gyökerező hang és a közösséghez fűződő hűség tette egyedivé és különlegessé stílusát és a műfajok változatosságát.
Több vers- és mesekötete szól a gyermekeknek (Három bárány, Farkasűző furulya, Világlátott egérke, Billeg-ballag, Kecskemesék, A kíváncsi Hold), számos versét a Kaláka együttes zenésítette meg. Lírai műveinek megteremtésén túl a prózában is remekműveket alkotott. Életművének fontos részét képezik az esszék és műfordítások (Erdélyi jiddis népköltészet, Egy kismadár ül vala, Csipkebokor az alkonyatban), írt drámát és forgatókönyvet is, verseit számos nyelvre lefordították. Részt vett a Digitális Irodalmi Akadémia megalapításában, az ő kezdeményezésére nyílt meg 2012-ben Budapest I. kerületében a Mesemúzeum és Meseműhely.
Gazdag pályafutását során számos díjjal elismerték, 1993-ban Kossuth-, 1994-ben Herder-díjat, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét vehette át, 2009-ben Budapest I. kerületének és szülőfalujának díszpolgára lett. 2002 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal, 2017-ben Prima Primissima Díjjal tüntették ki.
(http://www.reformatus.hu/mutat/15313/)
https://index.hu/kultur/2018/06/20/meghalt_kanyadi_sandor/
Egy felejthetetlen (az utolsó!) találkozás emlékét őrző képsor:
2016-Kányádi Sándoréknál: https://goo.gl/photos/gyKCyMyKtpM4PZEz7
Szép összefoglaló a temetésről:
https://szekelyhon.ro/aktualis/egyszeru-szertartast-kert-kanyadi-n-orok-emlekezetu-vegtisztesseget-kapott
Fantasztikus képsor, fantasztikus szöveg, fantasztikus temetése egy fantasztikus embernek!!!
http://multikult.transindex.ro/?cikk=27302&Mint_ballaszt_egy_leghajoban_koltokkel_emlekezunk_Kanyadi_Sandorra
Egy csésze kávé mellett olvastam végig ezt az anyagot, s emlékeztem Rá. Köszönöm, Irénke!
Kányádi Sándor emlékére…
https://youtu.be/gAIDw9U5e20
Koncz Zsuzsa énekel
http://www.erdely.ma/kanyadi-sandor-el-bucsu-kanyadi-sandortol/
https://kronika.ro/kultura/julius-7-en-helyezhetik-vegso-nyugalomra-kanyadi-sandor-koltot-szulofalujaban
Köszönöm Irénke, nosztalgiázva és szomorúan böngésztem a link által feltárt anyagokat,- mostanig.
https://irkave.gvkik.hu/gallo-kovacs-zsuzsanna-kamaszmagany/
– most figyelmeztetett erre a vers szerzöje. Köszönöm neki!!!
Jaj, jaj,- nem tudom figyelmemet eléggé megosztani. Éppen NY-ba és Argentinába készítem borítékjaimat,- kiállításokra.
És íme, a Piroskával közös munkánknak egy másik gyöngyszeme a PILLANATOK
https://issuu.com/msimonkatalin/docs/pillanatok_jimdo_klein__1_
A nap ajándéka!!!!!!!!!!!!!!! Vagy inkább a Cica ajándéka!!!!!!!!!!!!
KÖSZÖNÖM!!!
Cica, az 57. oldalon lévö kép egy amerikai múzeum tulajdonában van, Jézus arca címmel.
Piroskávak közös könyvünk. Lapozzátok szeretettel.
https://issuu.com/msimonkatalin/docs/m_solat_-_sz_nek__s_szavak_jimdo_
Cica!!!!!!!!!!!! De megörvendtem neki!!!!!!!!!!!! Milyen kényelmes így lapozgatni!!!
Tedd be a másikat is, ha van linked!
Meséltem a gyerekeknek Kányádiról és kérdezték,hogy mi volt az utolsó verse? Erre nem tudtam válaszolni,tudja valaki??
Nem tudom.
KÁNYÁDI SÁNDOR
Valaki jár a fák hegyén
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
1994
Nagyon szép vers és aktuális.
Kányádi Sándor – Szelíd fohász
2017-12-13 admin
szelíd fohász az én fohászom
félig könyörgés félig hála
hogy nem juttattál s ezután se
juttass engemet szégyenfára
de eljut-e az én fohászom
eljuthat-e vajon tehozzád
útjaidat úton útfélen
szertartások barikádozzák
nem marad-e sziklára hullt
magokként vajon terméketlen
mit egy hosszú életen át
a jövendőnek elvetettem
tudom sokat eltékozoltam
abból mit rám bíztál sokat
de azért ne tagadd meg tőlem
holtomban se áldásodat
Nagyon jó verseket választottál!!!!!!!!!!!!!!
Nagyon szomorú hír. Most olvastam én is és szólni akartam, de Irénke megelözött.Alig térek magamhoz.
A régi nürnbergi találkozó jut az eszembe, a Fekete Piros vers, a Piroska levele. Mennyi emlék.
Aztán a díjátadás a tévében.
Nagyon nagy veszteség, elsösorban az erdélyi magyarságnak, de az egész magyar irodalmi élet, minden magyarnak.
Gazdagnak érzem magam, hogy ismertem öt, söt baráti szálak, emlékek kötöttek össze minket.
Gryllus Dániel és Kányádi Sándor
Nagyon fontos szerepet játszott a Kaláka együttes életében, szinte nincs nap, hogy ne játszanánk valahol megzenésített verseiből – mondta Gryllus Dániel, a zenekar vezetője az MTI-nek a 89 évesen szerdán elhunyt költőre, Kányádi Sándorra emlékezve.
“Legyenek azok akár teljesen különböző alkalmak és rendezvények, Sándor bácsi ott van velünk. Számunkra óriási veszteség lesz a hiánya, mindig elmehettünk hozzá akár Budapestre, akár az erdélyi Nagygalambfalvára. Bár verseket az utóbbi években már nem írt, mert saját akaratából lezárta életművét, nagyon jókat beszélgettünk” – idézte fel a zenész.
Kitért arra, hogy ugyan ismerték a nevét, egyik-másik kötetét is, de amikor 1981 márciusában, első erdélyi turnéjukon Csíkszeredában a Kaláka fellépett, még nem volt Kányádi-nótájuk. Azt követően Ferenczes István költő, író, újságíró rakta fel nekik azt a verslemezt, amelyen Kányádi Sándor az Elveszett követet mondja, és megjegyezte, hogy ezt a Kalákának el kellene énekelnie.
Jóval később három olyan lemez is született, amelyen a Kaláka, illetve Gryllus Dániel zenéivel kizárólag Kányádi-versek hallhatók: az első 2004-ben a Hangzó Helikon-sorozat induló kiadványa, a költő 75. születésnapjára időzített Kaláka-Kányádi album volt, ezt követte négy évvel később a Fehéringes versek című CD a költő felnőtteknek szóló munkáival, majd 2009-ben újabb Kaláka-Kányádi-lemez, ezúttal a gyerekeknek.
“Sándor bácsi mindig azt mondta, hogy nincsenek külön gyerekversek és felnőttversek. Azt is hajtogatta, hogy nincs jó hallása, nem tud énekelni, és azért ír annyira ritmikus verseket, hogy ezt kompenzálja. Nagyon betalált nekünk, közel áll a szívünkhöz a költészete, akár a latinos, akár a gyerekeknek írt verseit énekeljük, akár a Vannak vidékek ciklusát, akár a Kuplé a vörös villamosrólt” – mondta Gryllus Dániel.
Hozzátette: a magyar költészet hegyvonulatának gerincét Balassi, Csokonai, Petőfi, Kosztolányi, József Attila mellett Kányádi versei is alkotják.
Novemberben Nürnbergbe látogat Gryllus Dániel.
“a magyar költészet hegyvonulatának gerincét Balassi, Csokonai, Petőfi, Kosztolányi, József Attila mellett Kányádi versei is alkotják.”- milyen sokat mondó megjegyzés!!!
Te ismerted Öt, Éva?
Piroska, én megmondom őszintén, itt a blogon ismertem meg és kedveltem meg Kányádit. Addig csak az ismertebb gyermekversei révén ismertem, a felnőtteknek szóló versei kimaradtak. De Ti felhívtátok rá a figyelmemet, és annyira megszerettem,hogy anyósom könyvei között felkutattam a verseskötetét, és itthon van, szoktam olvasgatni. Amint olvastam a hírt, ide szaladtam,de láttam,hogy Ti már értesültetek róla.
Áldott legyen emléke!
Libabörös lettem soraidtól.
Kányádi a versről:
“Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben – mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam:
– Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?
– A vers az – kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell.
Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve.
Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen.
A vers az, amit mondani kell.
Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg.
Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét.
Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna.
Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.
A vers az, amit mondani kell.”
Ó, de szép!!!
Magerusan Simon Katalin
Kányádi Sándor emlékére
“A vers az, amit mondani kell!”
És mi mondtuk verseidet, Mester,
lélekkel kicsik és nagyok.
Tanulásunk útján fáklyaként lobogtál,
s míg magyar él Földünkön, lobogni fogsz.
Köszönjük, hogy voltál és leszel nekünk.
Köszönjük, hogy ezt mondtad a nevünkben is!!!
Életem felejthetetlen élménye, amikor először találkoztam Kányádi Sándorral “élőben” Besztercén egy irodalmi rendezvényen, amelyet Horváth Pál szervezett.
Kirázott hideg az emlék gyönyörüségétöl. Igen, többször, volt a vendégünk. De mi is felkerestük öket odahaza, Horea uti lakásukban, Kolozsváron.
Negyedikeseimmel anyanyelvi vetélkedőn voltam Enyeden, Kányádi Sándor volt a zsűri elnöke, csodálatos volt jelenléte, biztató “kiértékelése”,…A gyermekseregtől nem tudott szabadulni,…
Képzelem, micsoda élmény volt nekik, a gyermekeknek is.
Lebénultam a hírtöl, melyet Irénke küldött egy órával ezelött. Nem tudok helyrebillenni. Eltávozott az EMBER, a KÖLTÖ, a BARÁT. Örökre. Soha többé nem fogom láni. Az emlékét viszont örökre megörzöm.
Nyugodjék békében!!! Ebben a földi életben a magáét megtette.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!!!