Nagy kihívás ez a hétfő. Péter nem óvodázik, hanem tornázik és logopédusozik. Anya dolgozik. Apa is, de közben lóg, ha lehet. Ma nemigen lehetett. Reggel a férfiak együtt mentek dolgozni. Egy adag rohangászás után elmentek tornázni. Péter nem akart maradni, sem apával, sem nélküle. Fél óra sirdogálás után visszaballagtak az irodába. Apa máris késett fél órát a gyűléséről, s még hosszú a nap. Mese beizzítva, apa elmegy. Kolléganő szemmel tartja Pétert. Anya egy órára kilóg a munkahelyéről. Ennyi idő van hátra a logopédusig. Sétálni indulunk, természetesen nem arra, amerre szeretném. Bejárjuk a Főteret, pocsolyázunk. Egyre távolabb kerülünk a célponttól, az időnk is egyre kevesebb. A fiú cipelésről hallani sem akar. Csak gyalog, csak egyedül, csak arra, amerre ő akarja. Nagy mesketékkel végre visszafordulunk. Kiderül, Péter megéhezett. Még van 5 perc 11-ig. Pétert ölbekap, boltba berohan, kekszet megvesz, rohanunk tovább.
Kissé sárosan beesünk az ajtón, Péter lelkes, örül, vetkőzik. Mikor mennék, kezdődik a sírás-rívás. Az ablakból integet nagy szomorúan. Anya telefont szorongat, körmöt rág, rohan vissza a dolgozdába. Egy óra múlva apa észrevétlenül kisurran a gyűlésből, iszkiri Péter után, találka a szomszéddal, aki Pétert hazaviszi.
Jövő hétfőn ismétlés.
Hozzászólások