Ismét láttuk Bandikót. Már nagyon vártuk 🙂 Megint formában volt, de most nem integetett, nem mozgatta lábfejét, hanem nemes egyszerűséggel kinyújtotta a nyelvét. Egymás után kétszer. Innen gondoljuk, hogy felismert 😀
Egyébként nagyon bájos kis pufók arca van, olyan kis kerek. Teljesen el voltunk varázsolódva a látványtól. Most is előttem van a kis szája, a pisze orrocskája. A haját is láttam, bár ha egészen őszinte akarok lenni, csak odaképzeltem 🙂
Testének többi részéről nem tudok nyilatkozni, mert azokat már alkatrészenként néztük, s bár az orvos kitartóan magyarázott, a dobogó szivén és a hátgerincén kivül egyebet nem ismertünk fel. A lényeg az, hogy egészséges és fejjel lefele, menetrekészen áll 🙂
Aztán kijöttünk a klinikáról, s úgy adódott, hogy a nap hátralevő részét a párommal külön-külön töltöttük. Este mindketten bevallottuk, hogy egész nap arra gondoltunk, hogy most már tényleg szülők leszünk, illetve vagyunk. Az az arc, a dobogó szivecske (folyamatosan rácsodálkozunk, hogy mennyire tökéletes műszer) járt az eszünkben egész nap. A párom ezt úgy élte meg, hogy elhatározta: komoly családapa lesz 🙂
Hozzászólások