Adventi naptáraink

  1. Egy üres doboz, a család minden tagja minden nap betesz valami szépet és jót, amit elajándékozunk rászorulóknak. Nehezebb, mint gondoltam. Leginkább a gyerekek cuccából tennék, de onnan én nem tehetek.
  2. Idén is gyűjtjük a jócselekedeteket. Egy díszes borkányba rakjuk a gyöngyszemeket, amit majd berakunk a fa alá Jézuskának ajándékba.

Elméletileg minden este körül üljük az adventi koszorút és mesélünk, imádkozunk. Gyakorlatilag nem minden esténk ilyen instagram-képes. De törekszünk.

Hosszú hétvége

Készültünk, végül nem utaztunk. Jól esett otthon lenni három napon át.

Borcsa köhögését kúráltuk. A kökényt lelegeltük. A mézeskalácsot megsütöttük.

A verset megtanultunk.

Szombat esti

Felfújtuk a két nagy matracot, óriási ágyat vetettünk a nappaliban. Apa beizzította a mackófilmet. Bekuckóztunk reggelig.

Kiadós hétvége

Úgy telt a hétvége, mintha kettő lett volna belőle. Pénteken őszi vásárra készülődtünk. Végül a körtetorta nem lett megsütve. Szombat reggel háromféle pakkal felvértezve nekiindultunk a világnak. Péter sulijában indítottunk, adtunk, vettünk, fotózkodtunk, diskurálgattunk, de főként nem ugrálóváraztunk (köhögés miatt). Igazi vásári hangulat volt.

Délután már Zilahon szüreteltünk. A fiú szedte a szőlőt, a leány tekerte a darálót, majd a zöldségásásban segítettek sötétedésig. Másnap almaszedéssel indítottunk, a déli órákban pedig Kolozsváron hagytuk a gyermeket egy szülinapon. Addig letudtuk a régóta esedékes bevásárlást. A tortára visszaértünk. Sütkéreztünk. Irány haza. Otthon katicairtás, pakolás és pikk-pakk este lett.

Dolgozdás

Hosszú ideig latolgattam, hogy menjek vagy ne. Két nap munkaügy. Végül mentem, épp jól voltak a gyerekek. Aztán már nem. Apa tartotta frontot, éjszaka is nyomta az aeroszolt. Etetett, tanított, mosogatott, pakolt.

Csütörtök reggel szűk 4 óra szundi után, telefonon értesültem a nem éppen megnyugtató hírekről: Péter hasmenéssel indított. Út közben is meg kellett állni egy alkalmas bokor tövében. Borcsa nem volt lázas, de majdnem. Mégis ment mindenki a dolgára, mert apának jelenése volt pár száz kilométerrel odébb. Ettől kezdve körmöt rágtam, telefont szorongattam, s igyekeztem hazafelé. Délben összeszedtem egy egészségesnek tűnő fiút, s egy kókadt leányt. Borcsát egész hétvégén kúráltuk. Sikerült visszafordítani a tüdőgyulladás kapujából.

Péter és az ő felesége

Borbás Marcsi műsorát nézi a család. Csorog a nyálunk, krémes islert süt egy cukrász. Péter megszólal: – Ki ez a nő? Elveszem feleségül. Vihogás. Pár perc múlva légifelvételről mutatnak egy aranyos falucskát, erre a fiú: Itt fogunk lakni.