Hosszú ideig latolgattam, hogy menjek vagy ne. Két nap munkaügy. Végül mentem, épp jól voltak a gyerekek. Aztán már nem. Apa tartotta frontot, éjszaka is nyomta az aeroszolt. Etetett, tanított, mosogatott, pakolt.
Csütörtök reggel szűk 4 óra szundi után, telefonon értesültem a nem éppen megnyugtató hírekről: Péter hasmenéssel indított. Út közben is meg kellett állni egy alkalmas bokor tövében. Borcsa nem volt lázas, de majdnem. Mégis ment mindenki a dolgára, mert apának jelenése volt pár száz kilométerrel odébb. Ettől kezdve körmöt rágtam, telefont szorongattam, s igyekeztem hazafelé. Délben összeszedtem egy egészségesnek tűnő fiút, s egy kókadt leányt. Borcsát egész hétvégén kúráltuk. Sikerült visszafordítani a tüdőgyulladás kapujából.
Hozzászólások