Családi nap

Szombat volt. Lehetett takarítani, ablakot pucolni, teregetni, főzni, inget vasalni, kertet rámolni, házizni és társasozni. De mi nem tettük. Inkább családi napra mentünk. Az eleje előtt hagymapucolással indítottam. A család többi tagja is megjött a kezdésre. Délelőtt a gyerekek a templom udvarán vadultak, a szülőknek külön program volt. Nem is bántuk egy cseppet se. Meg lett beszélve, át lett ismételve pár lényeges dolog.

Ebéd után családként teljesítettünk. Például lufit szállítottunk, tojást csomagoltunk törésmentesre, feladatlapokat böngésztünk. Lekváros kenyérrel búcsúztunk. Estefelére haza is értünk. Jöhetett a házi.

Városi délután Nagy Morccal

Programtervezet: munka/iskola után, míg Apa gyűl, a gyerekekkel elmegyünk a temetőbe. Utána szendvics vacsora a kenyeresboltban. Házifeladat. Móka, nevetés.

Valóság: A temető felé indulva, alig 2 órával ebéd után, Borcsa elkezdi mondani, hogy éhes. Péter keksz után 10 perccel elmélyíti magában a témát. A piarista templom előtt rollert földrecsap, lépcsőre leül, hangosan közli, hogy az éhségtől egy lépést sem bír menni. Mellé ülök, Borcsa diszkréten félrehúzódik, mintha nem tartozna hozzánk. Hiszti megy. Beadom a derekam. Visszafordulunk a pékség felé.

A fiú minden előzetes egyezményt felrúgva (minden átjárónál és utcasarkon bevár), Nagy Morctól vezérelve, elszáguld. Hogy pontosan melyik kenyereshez, nem tudjuk. Elindulunk az egyik felé. Eltaláltuk. Péter becuccolt a rollerjével, s az ajtóban vigyorog. Gyermeket kihív, prédikációt megtart.

A fiú jóllakottan elbandukol az apjához, írogatja a háziját, olvas. Borcsa elkísér a temetőbe. Egész közelről gyönyörű mátyásmadarat látunk. Többször visszatér hozzánk. Lacinál megpihenünk. Borcsa ismét elmesélteti a halálát, hogy kimentett egy fiút a tengerből és ő megfulladt. Örül, hogy megvannak a kerámiavirágok. Magdusnak sárga virágot viszünk, az volt a kedvence. Kicsit leseperjük a sírt. Megvitatjuk, miért szerettük annyira. És hogy már egy éve.

Visszafelé gesztenyét gyűjtünk. Utólag kiderül, hiba volt. Péter is szeretett volna gesztenyét gyűjteni. Türelmesen megvárom, míg Nagy Morc elvonul. Utána gesztenyefoci, móka, nevetés.

Petőfi

Borcsa: – Anya, hogy halt meg Petőfi Sándor?

Én: – Elesett a csatában.

B.: – Eleseeett?!

Hétvége

Megjött Gábor tata, favágás volt. Hiába intettem Pétert, ne segítsen. Adogatta a hasábokat lelkesen tatának. Be is szívta a port, fuldoklott is még jobban. Még időben szálka ment az ujjába. Átpártolt a konyhába dolgozni.

Kezdődik

Ültünk nagy nyugodtan a tenger után. Annyi sós levegőt beszívtunk, hogy most aztán tényleg senki nem köhög egy darabig. Így is volt két napig. Kedden érkeztünk haza, Péter csütörtökön zendített rá. Hétvégén, úgy ahogy kikúráltuk. Borcsa vasárnap délután egy óra leforgása alatt ütötte ki magát. Szezon van.

Szemét

Péter felbuzdult, mikor a szemétgyűjtési akcióról hallott. Nem baj, hogy szombat, nem baj, hogy reggel fél 9. Menni akart. 8 előtt pár perccel szemrehányóan érkezett a konyhába: Nem ébresztettél, anya!

Nem késtünk el. Pontosabban, mi voltunk az elsők, rögtön a szervezők után érkeztünk. Sokáig azt hittük, mi vagyunk az egyetlenek. Végül nem. Több kilométeren át szedtük a szemetet az út mentén a falu határán kívül. Péter Flórával lelkesen gyűjtötte a zsákmányt, én cipeltem a zsákot. Újra és úra rácsodálkoztunk, hogy mi mindent ki lehet dobni, csak úgy. Hasznos délelőtt volt.