Programtervezet: munka/iskola után, míg Apa gyűl, a gyerekekkel elmegyünk a temetőbe. Utána szendvics vacsora a kenyeresboltban. Házifeladat. Móka, nevetés.

Valóság: A temető felé indulva, alig 2 órával ebéd után, Borcsa elkezdi mondani, hogy éhes. Péter keksz után 10 perccel elmélyíti magában a témát. A piarista templom előtt rollert földrecsap, lépcsőre leül, hangosan közli, hogy az éhségtől egy lépést sem bír menni. Mellé ülök, Borcsa diszkréten félrehúzódik, mintha nem tartozna hozzánk. Hiszti megy. Beadom a derekam. Visszafordulunk a pékség felé.

A fiú minden előzetes egyezményt felrúgva (minden átjárónál és utcasarkon bevár), Nagy Morctól vezérelve, elszáguld. Hogy pontosan melyik kenyereshez, nem tudjuk. Elindulunk az egyik felé. Eltaláltuk. Péter becuccolt a rollerjével, s az ajtóban vigyorog. Gyermeket kihív, prédikációt megtart.

A fiú jóllakottan elbandukol az apjához, írogatja a háziját, olvas. Borcsa elkísér a temetőbe. Egész közelről gyönyörű mátyásmadarat látunk. Többször visszatér hozzánk. Lacinál megpihenünk. Borcsa ismét elmesélteti a halálát, hogy kimentett egy fiút a tengerből és ő megfulladt. Örül, hogy megvannak a kerámiavirágok. Magdusnak sárga virágot viszünk, az volt a kedvence. Kicsit leseperjük a sírt. Megvitatjuk, miért szerettük annyira. És hogy már egy éve.

Visszafelé gesztenyét gyűjtünk. Utólag kiderül, hiba volt. Péter is szeretett volna gesztenyét gyűjteni. Türelmesen megvárom, míg Nagy Morc elvonul. Utána gesztenyefoci, móka, nevetés.