Egy héten át gyerektelenül magyarnapoztunk. Tornyot másztunk, kiállítást látogattunk, bort kóstoltunk, s éjfélig barátoztunk. Szép volt, jó volt, de nagyon hiányzott a mi két koboldunk, főleg mikor este láttuk a téren a sok babakocsit, a szaladgáló gyerekeket.
Mihelyt hazajöttek, azonnal kimentünk mi is a Főtérre. Elkaptuk még az utolsó esti programot. Ettől kezdve nem néztük a színpadot. Tekintetünket a földre szegeztük, igyekeztünk követni futkározó csemetéinket. Szemkontaktus nélkül beszélgettünk a barátokkal. Pétert pár percre sikerült rásózni a keresztapjára. A telefonszámomat ráírtam a karjaikra, mégsem volt egy perc nyugtom sem.
Nem veszett el senki. Péter búcsúzóul táncolt egy nagyot.
Hozzászólások