Még mindig nincs Péternek szülinapja, de mi már kétszer megünnepeltük az idén. Epertortát, csigatortát kértek a második felvonásra. Értelemszerűen nem csigás epertortát készítettem, hanem epres csigatortát. A csiga megsínylette a korai kelést, s a félálomban való készülődést, egyesek szerint pávára hajazott. De a gyerekek felismerték.
A szülinap forgatókönyve a következő volt: reggeli után mindenki felveszi a legjobb ruháját, kiül a kertbe a padra, nagyszülők lefényképeződnek a gyerekkel, a gyertyákat elfújja az ünnepelt, utána Borcsi is még egyszer. Gyertyák le, torta be a hűtőtáskába, irány dédi. A gyerekek a vártnál könnyebben feldolgozták, hogy csak dédinél ehetnek a tortából. Ott aztán kiderült, hogy nem szeretik az epret, legalábbis nem az epertortában. 😀