Kicsit izgultam a kórház fele menet. Pont úgy mint Péterrel szűk két éve. Tudtam, hogy lehet, hogy tudni fogjuk. Gyorsan számbavettük mindenét a kisbabánknak. Szépen fejlődik, integetett, úgy ahogy illik. Aztán elkezdődött a hosszú kutakodás a lába között. Anyósom még a szemüvegét is feltette. Hosszú percek teltek csendben, én csak bámultam az orvos arcát, hátha le tudom olvasni róla, mit lát, fiút vagy lányt. Bár 18 hetesen inkább csak jósolgatni lehet. Úgy vélekedett, hogy 90 százalék az esélye annak, hogy az a két kicsi fehér a képernyőn nem herezacskó, hanem szeméremajak. Szóval lány 🙂 Most egy hónapig ezt hiszük. 🙂
Hozzászólások