Az első karácsonyunkat anyósoméknál töltöttük. Péternek csudajó dolga volt, soha nem unatkozott, mindig volt társasága a nagyszülők, a nagynéni és a nagybácsi személyében. Én pedig kihasználva a sok pesztrát, egy nap alatt kiolvastam egy könyvet, rég nem történt ilyesmi, aztán találkoztunk a barátainkkal. Csupa gyerekmentes program.
Karácsony este emlékezetes marad. Kora délután Péter legurult az ágyról. De volt annyi magához való esze, hogy előbb ledobta a párnát, s ráesett. Egy táskában kötöttek ki. Mókás látvány volt 🙂 Aztán mire megjött az angyal, kivertük a biztositékot. Igy csodáltuk a gyertyafényes karácsonyfát. Péternek legjobban a közös éneklés tetszett, tapsikolt örömében.
Aztán még az is megtörtént, hogy egyik este Péter a nagyszülei között aludt el, szopi nélkül, csak úgy szépen csendben. Hogy csinálták, nem tudjuk. Tegnap itthon is megpróbáltuk, de orditással végződött az eset. 😀
Mire Péter megszokta volna az új arcokat, a fehér kiságyat, és nagyjából átaludta volna az éjszakát, akkorra indultunk haza, hogy megünnepeljük a második karácsonyunkat, itthon a kuckónkban.
Miután a nyári gumival felszerelt kölcsönautóval a havazásban szerencsésen hazaértünk mind a négyen (apa, anya, Péter és Szörnyeteg Lajos, az óriásoroszlán) , s bemásztunk a kamraablakon (az ajtóban ugrott be, hogy a házkulcsunkat az autónkkal együtt kölcsönadtuk 😀 ), hozzánk is eljött a kisangyal. Péter ismét megcsodálta a karácsonyfát, de legjobban a nagy tükör jött be, amin már számtalan péterujjlenyomat található 🙂 Mi pedig az összes ajándék közül a Péter csodamozdonyának örültünk a legjobban. Azóta is szaporán mozdonyozunk az urammal, amikor csak tehetjük 😀
Most két napig vendégeket fogadunk, hogy Péter se unatkozzon, holnap este pedig már a szüleimmel ünnepeljük a harmadik karácsonyt. Az egész karácsonyi és szilveszteri ünnepkörnek az az egyetlen hátránya, hogy Péter a sok újdonság hatására éjszaka tizenhuszonezerszer ébred. Én meg kóválygok egész nap, mint egy zombi.
Hozzászólások