Péter szeret oviba járni. Reggel örömmel készülődik, délben sokszor erővel kell kivonszolni az oviból. Egyre jobban feltalálja magát, napról napra otthonosabban viselkedik vagyis ugyanolyan hisztiket nyom le, mint itthon. Jó fiú, ha az történik, amit ő akar. Álhatatosan hallgatja a mesét, morzsálgatva eszi az uzsonnáját, szorgosan építőkockázik, amíg van kedve. Egyszer csak hupsz, nem akar mesét hallgatni, inkább a tízórais gyümölcsöt zabálná, amit persze idő előtt tilos megtenni. Kezdődik a tombolás.
Kineveti a sarokba állított társát, vigyorogva áll mellette. Nem érti, miért van elszomorodva a másik. Hiszen nincs is annál jobb dolog, mint egy fárasztó rohangászás után a falnak vigyorogni. 😀
Örömmel vonul ki a mosdóba a többiekkel együtt. Elüldögél a vécén, de nem produkál semmit.
Szóval az alkalmazkodás, a beilleszkedés nem megy. Van, mit csiszolódni.
Hozzászólások