Borcsi jó zömök “kicsileánka”. Az apja szerint nem balettra fogjuk járatni, hanem szumóra 😀
Egy ideje már nem teszük mázsára. Mit szörnyülködjünk, hogy mekkora? Sokat eszik, aminek nagyon örülünk, a bátyja időnként úgyis az őrületbe kerget a nemevésével. Tegnap estig egy fél banánnal sétifikált a városban, úszott, bevásárolt, játszott. Oszt este behaplizott mindent, ami a kezébe került. Ma is kb. ez a helyzet.
No de Borcsira visszatérve, nem teljesen ok nélkül nevezzük Kishörcsögnek, vagy szép rózsaszín mangalicának.
Sokat mosolyog, bájosan elcseveg magával a tükörben. Szereti, ha hozzá beszélünk, kedvenc szava a ceruzaelem, nagyon tud vidulni, ha meghallja 🙂
Hozzászólások