Egy hetet pocsolyázhattunk kedvünkre a nagyszülőknél. Sajnos a gyerekeim nemigen voltak hajlandóak nélkülem köveket dobálni a tócsákba, ezért közös célunk volt a pocsolyák betömése. Sajnos mire a végcélhoz közeledtünk, esett egy nagyot.
Magdi mama ünnepe alkalmával virágcipelés közben majdnem fejre ejtettem Borcsát. Pár centi választotta el a fejét a köves járdától. Egyik kezemben virág, másikban Borcsa fickándozott, konkrétan fejest ugrott a mélybe. Utolsó pillanatban sikerült elkapnom a fidres-fodros szoknyáját. Lógott a levegőben, míg apa megmentette.
Délutánonként összeverődött a szokásos gyerekcsapat, aminek sajnos én is nélkülözhetetlen tagja voltam.
Péter kergette, Borcsa cibálta a macskákat, kicsit féltek a bárányoktól, etették a tyúkokat, pancsoltak, szomszédot látogattak, de leginkább pocsolyáztak.
Egy éjszakát nélkülünk töltöttek. Az öcsémék az újoncok lelkesedésével álltak hozzá a pesztrasághoz. Nem is volt baj éjfélig, amikor is Borcsa fél órás ordítást produkált. Aztán mindenki aludt reggelig, mi pedig buliztunk majdnem ugyaneddig. Négy órás szundi és négy órás autózás után érkeztünk haza. Nagy volt az öröm. Pár perc alatt sikerült káoszt teremteni, a rég nem látott játékokat előrámolni, a ruhákat szétszórni a házban, a zoknis fiókot kipakolni, a székeket felborítani, a vacsorát a földre szórni.
Volt még annyi időm, hogy átrendezzem a bőröndöket. Reggel már postáztuk a gyerekeket a másik nagyszülőkhöz. Egy hét vakáció mindenkinek jár.
Hozzászólások