Hányszor, de hányszor visszasirtuk a nagy alvást 🙂
Péter az éjszaka megdöntötte saját rekordját, 7 órát aludt, ami az eddigi 3 órához képest valóban rendkivüli. Igaz, a tegnap este nagyon készült, mi meg leginkább kikészültünk mellette. Fürdetés után ugye alvás, ezt jól megszavaztuk apával, persze Péternek vétójoga van 🙂 Átküldtem a fiúkat a szomszédhoz, gondoltam, a séta jól lefárasztja. De sehol semmi, még egy gyenge ásitást se nyomott el, mire hazaértek. Aztán be a kiságyba, felhúztuk a zeneszerkentyűt, amennyire csak birtuk 🙂 Megtudtuk, hogy egy csingilinginyi idő nem elég egy zuhanyzásra, de elég egy fogmosásra vagy ágyvetésre 🙂 Aztán Péter egyszer csak elunta a sok muzsikát, s már nemcsak akkor orditott, ha nem kóvályogtak feje fölött a méhecskék. Megnyugtattam, közöltem vele, hogy van 5 perce elaludni, s otthagytam a szobájában. Ám Péterünk nem percekben gondolkodott az elalvást illetően, hanem órákban 😀
A dolgozó népre (értsd: a gyermek apja) való tekintettel 5 perc bömbölés után kivettem a kiságyából. Megtanultam csukott szemmel sétálni a lakásban, a végén már semminek nem ütköztünk neki. Péter meg kitartóan bámulta a plafont. Néha úgy tűnt, hogy elaludt, óvatosan letettem a kiságyába, egyet nyújtózott, s kezdődött a fesztivál. Mindent elénekeltem, amit tudtam, a cserkészindulótól eddáig 😀 Aztán egyszer, hogy hogynem, amikor letettem, nem nyújtózott rögtön, csak 7 óra múlva 🙂
Most egyébként itt ül mellettem, és mosolyog a napsugárra 🙂
Hozzászólások