A műtét utáni harmadik napon hazaengedtek a kórházból. úúúúúúúúgy örültünk! Már nagyon hiányzott Péter, izgatottan vártam a nagy találkozást.
Éppen akkor ébredt, amikor megérkeztünk, én mentem be a szobájába, aztán mama behozta Borcsát is. Ült az ölemben, látszott az arcán, hogy nem hiszi, hogy ez a Borcsa az a Borcsa. Felhúzta a blúzomat, s ott bent keresgélte Borcsát. 😀 Később bementünk látogatóba a leányszobába, ott volt a kis ajándék, amit Borcsa hozott neki, na ennek örült, oszt ennyi. Amikor először sirni hallotta, megijedt. Azóta már megedződtünk, időnként megsimogatja a lábát, buksiját. Ma bent volt, amikor szopiztunk, nagyon elcsodálkozott, s aztán magabiztosan bevágtatott a sarokba és elővette az oly gondosan elrejtett karácsonyi ajándékát. 😀 Alakul a kis családunk 🙂
Hozzászólások