Észrevétlenül alakult át az adventi várakozás túléléssé. Az egyre sebesebben pörgő hétköznapok túlélésévé. Ma elhatároztam, megállítom az időt, nem hagyom, hogy a gondolatostól, lelkestől, mindenestől magával ragadjon. Max kevesebb dolgon veszünk részt, kevesebb tárgy lesz a karácsonyfa alatt. Ezért írok most blogot.
Járt a Mikulás. Az oviban élőben. Otthon csak nyomokat hagyott. Épp indultunk az előszobába, hogy a cipőinket kitisztítsuk. Hát már tele volt minden csizma. Csurrant ki belőlük a sok gyümölcs, zokni. Édesség kevés volt. Nem bántuk, addigra az ovis csomagból korlátlanul bekamároztak a delikvensek. Még épp két nyalókacukornak maradt hely a pocakukban, amit jóval később a szomszéd Mikulás csempészett az ajtó elé, egy kedves édességszánkó formájában. Még Gausz sem ugatott. Biztos ő is kapott egy szánkótalpat.
Hozzászólások