Leányokul vagyunk itthon. Szeretném, ha az ünnepre való készülődés jegyében telnének napjaink. Vágyam teljesülésének legnagyobb akadálya, hogy egy gyermekkel több a baj, mint kettővel. Borcsa játszótárs nélkül maradt, így egész nap rajtam kéri számon a játszást. A második számú probléma, hogy Borcsa nem akar adventi készülődni. Hiába hallgatjuk kedvcsinálónak a karácsonyi muzsikát, Borcsa nem akar mézest sütni, rom eltakarítani, a karácsonyi nagy rendrakásra sem vállalkozik.
Ezeken kívül viszont minden mást megcsinál, félkézzel dolgozik, a másik kezével belém kapaszkodik. S ha véletlenül pár percre mégis kiszaladnék a konyhába, mire visszajövök, a csúszda tetején egyensúlyozva kiabál, hogy mentsem meg. Volt bátorsága felkapaszkodni, de lecsúszni még nincs.
Azért nem hagytam magam. A délelőtti gyors szundi alatt mégis begyúrtam egy adag mézest. Megsütni már nem volt időm. Bízom benne, hogy a délutáni alvás többet tart majd, s akkor befejezem a mosogatást is.
Hozzászólások