Ezerrel készültünk az állatkertbe. Beigértünk oroszlánt, tigrist, de főleg az elefántot reklámoztuk. Péter belázasodott. Az utolsó percig tanakodtunk, mi legyen. Végül a láz elmúlt, s útba ejtettük az állatkertet.
Nem volt egy sétagalopp. Addig osztottuk, szoroztuk az időt, mig egy szűk óránk maradt. Igyekeztünk tempósan terelgetni a két gyermeket, akiket pocsolyák jobban lekötöttek, mint a közönséges makákó. Ébresztgettük az alvó oroszlánokat, kiabáltunk a medvéknek, nézegettük a pávákat, a tigristől féltünk egy kicsit, s az elefántot hiába kerestük, de a kürtöskalácsot mind megettük. Az idő sürgetett, orditások közepedte szuszukálódtunk be az autóba. Jövőre ismét eljövünk, legalább egy fél napra.
Hozzászólások