Előjöttek a fészekrakó ösztöneim. Esténként varrnék, kötnék. Legszívesebben Bandikónak valamit. Igaz, nem tudok varrni. A minap nagyon rámjött a varrhatnék, gondoltam készítek egy angyalt. Igen, egy angyalt. Majd felkötjük a kilincsre. Mivel az én ruhatáramban nem akadt alkalmas darab, megkérdeztem a páromat, melyik ruhadarabját vághatom össze angyalvarrás céljából :)Aztán úgy alakult, hogy jól felkerekedtem, s hazamentem a szüleimhez. 3 békés napot töltöttem otthon, úgy mint rég. És anyu segítségével elkezdtem kötni.
Egyszer rég kötöttem egy pulóvert magamnak, az elején anyu segített akkor is. Ügyes borsómintás rombuszos pulóver volt, az ujjait tiszta egyedül kötöttem. S az igazat megvallva kicsit szűkre sikeredtek, erősen korlátozta a vér keringését a karjaimban, s a gyapjú is dörzsölte a bőrömet. De én büszke voltam az extraszűk ujjakkal ellátott bő ejtettvállú pulóveremre 🙂 Szóval ilyen múlttal, s ekkora szakértelemmel ismét elkezdtem kötőnői pályafutásomat. Párnát kötök. Nem kíván nagy mesterségbeli tudást 🙂 Lehet, mire a következő gyermekünket várom, tisztába teszem magam az apasztás és szaporítás gyakorlati oldalával, s kötök egy bojtos kissipkát neki.
Hozzászólások