Egy hetes kiszállás után érkeztünk haza Péterrel (Borcsa a nagyszülőknél maradt). Nem érdekelnek a csomagok, hidegen hagy, mi van a házban, egyből vágtatunk fel a kertbe. Péter határtalanul boldog, emelgeti az uborkaleveleket, tapsol. Nézegeti a zöldpaszulyt, megkeresi a borsót. Kacag, ugrál, tapsol és csodálkozik. Nem érdekli a csúszda, a benti játékok, csak hordja kupacba hordja az uborkát. Együtt lelkesedünk.
Péter csokist kért, Borcsa eprest (felnőttnyelven meggyest), Anya ordást, Apa valami kimondhatatlan nevűt. Ültünk a teraszon, nyalogattuk a gombócainkat, néha cseréltünk.
Akkora idill volt. Senki nem cibálta senkinek a haját, senki nem visított, senki nem osztotta az igazságot, senki nem énekelte a Cirmos cicát. Csak örültünk. A gyerekek a fagyinak, mi a boldog családi körnek. 🙂
Elindultunk a Nyeregbe. A borvíznél parkoltunk, kiválasztottuk a legmeredekebb útat, s kaptattunk felfele majnem négykézláb a két gyermekkel. Meghökkentettük a népeket. Ismerjük az aprónépet, hamar megunták volna a kacskaringós, ráadásul hosszú utat.
Elől Péter ment, a csapatkapitány, azán Anya, Borcsa és a sor végén Apa. A dombtetőn megpihentünk, nézelődtünk. Aztán be az erdőbe. Az út tele volt tobozzal, lelkesen gyűjtögették. Megérkeztünk a kápolnához, beköszöntünk. Ahogy ereszkedtünk a Nyeregbe Borcsa elvesztette a kicsi őzikéjét. Lila a neve és természetesen láthatatlan. Péter a nagy láthatatlan kutyáját vesztette el, Pici névre hallgat. Kerestük egy darabig. Aztán megtaláltuk mindkettőt, örültünk nekik.
A Nyeregben fújt a szél erősen, de nem hagytuk magunkat. Lassanként mindenki megérkezett. Péter kártyázott egyet a lányokkal, barangolt az erdőben, Borcsa cipelte a zsák szemetet, amit ketten gyűjtöttünk össze. Bámultuk a siklóernyőket.
Hazafele a hosszabb utat válaszottuk. Fáradtan bandukoltak lefele. De mindenki elért az autóig a saját lábán a saját hátizsákját cipelve. otthon Borcsa kidőlt. Péter azt hitte, nem álmos. Elment csirkét etetni, leheveredett a fűbe a ketrec mellé, kalapját a szemébe húzta, s elaludt.
Borcsa nézegeti az esküvői fotónkat.
– Anya vesz Borcsának királylányruhát?
– Igen, Borcsa, majd ha megtalálod a szerelmed.
– Borcsának Apa a szerelme.
🙂
– Gyere ide te kismanó. – mondom Borcsának.
Erre Borcsa mérgesen:
– Borcsa nem kismanó. Borcsa Borcsa. Péter Péter. Tibiapa Tibiapa. Sziszianya Sziszianya.
Hozzászólások