Szerző: Pelusss | jún 19, 2013
A minap hazafelé menet zseniális ötletünk támadt az urammal: elkészítjük megboldogult leány- s legénykorunk nagy kedvencét az úszószigetet. A gyerekekkel közösen nagy móka lesz. Úgysem lehet kimenni a nagy hőségben.
Már az oviban beígértük a nagy közös főzést. Péter lelkes volt, Borcsát azzal biztattuk, hogy tortát készítünk. Miután mindenki kimosakodott, s beöltözött kuktának, leosztottuk a feladatokat. Anya főzi a pudingokat, apa irányítja a munkát az ebédlőasztalon. Péter és Borcsa kekszet áztat tejbe.
Borcsával nem volt sok baj. Miután nagy lelkesen magára öltötte köténykéjét, elment pisilni. Mikor újra előkerült közölte, hogy Borcsa álmos, leheveredett a földre, s véget nem érő beszédbe kezdett.
Péter első lépésként kezet mosott a tejben, majd akkurátusan áztatgatta a kekszeket. Alapos munkát végzett, erről árulkodott az előtte és alatta tócsákban álló tej is.
A nosztalgia finomság elkészült, izgatottan vártuk, hogy kihűljön. Borcsa rá sem nézett, Péter a csokipudingot jóízűen lenyalogatta a kekszekről. A többit a nagyok zabálták fel.
Szerző: Pelusss | jún 12, 2013
Minél több az eső, annál jobban fogy a vízfesték. Az időjárás a házba kényszerít. Kedvenc, még meg nem unott tevékenység a vízfestékezés. Vagyok annyira elővigyázatos, hogy csak az etetőszékükben ülve engedjem festegetni a gyermekeket. El is vannak szépen csendben. Apa mindenkinek festett lovat, nyuszit, bambit és piros macskát, majd elment dolgára. Én ebédet főzök.
Hallom Borcsit:
– Péter, macskát!
Kis idő múlva hangosabban:
– Péter, macskááát!
Nagy kacagás következik.
Gondolom magamban, milyen vicces macskát tud ez a Péter festeni. Megnézem. Hát a macska Borcsi, aki kimászott a székéből, megállt Péter mellett, s macskabajszot követelt. Péter jószívűen meg is festette a leányt fekete macskának. De előtte a kezeit bemázolta színesre, megvakarta a fülét, s megtörölte az orrát. Végezetül kiáztatta az ecsetét, és felhörpintette a festékes vizet.
Szerző: Pelusss | jún 5, 2013
Péter és Borcsa szedegetik és eszegetik a kertből a metélőhagymát. Egy idő után nagy egyetértésben szórják szét az udvaron. Rájuk szólok: – Gyerekek, mindenki leszedhet még egy szál snidlinget, többet nem.
Péter nem válaszol. Leszed egy szálat, s odahozza nekem.
Borcsa lelkesen bólogat: – Jó, anya. Még egyet anyának. Erre két marokkal tép le, s huncut vigyorral szétszórja a járdán.
Szerző: Pelusss | jún 3, 2013
Szerző: Pelusss | jún 3, 2013
Borcsa nappalra szobatiszta lett. Elindulunk a városba. Kétszer állunk meg pisilni az útszélén. Még jó, hogy sietünk. Egy átlagos mise alatt szintén kétszer megyünk ki pisilni. Az Anya, kaka! problematikára még nem találtunk megnyugtató megoldást. Borcsa természetesen minden vasárnap fél 10 és fél 11 között végzi a nagydolgát. A probléma ott kezdődik, hogy a jól időzített felkiáltás a legnagyobb csendben szokott elhangzani. Ezt követően rekord idő alatt el kell érni a templomkert legfélreesőbb, lehetőleg kullancsoktól mentes zugát.
Az elmúlt vasárnap pelenkát tettem rá a templomozás idejére. Fél istentisztelet alatt győzködtem, hogy nyugodtan pisiljen bele a pelenkájába. Mikor ezen is túl voltunk, felkiáltott: Borcsa akar káposztát! Hogy ez honnan jött, s hova ment nem tudjuk, de mindenki megtudta, hogy Borcsa káposztát (felnőttnyelven salátát) akar.
Hozzászólások