Szerző: Pelusss | máj 16, 2013
Nem hiába cipeltük el a gumicsizmákat. Végre esett. Elindultunk a mindennapi tejbeszerző körutunkra. A gyerekek vígan ugrándoztak a pocsolyákban, Borcsa csak háromszor esett el. Péter egyszer véletlenül, háromszor szándékosan. Ugyanis ahányszor Borcsa megcsókolta a földet, ő is rögtön levetette magát, nehogy kimaradjon a jóból.
Hazaérkezésünk után a kapu előtt folytattuk a pocsolyázást. Péter köveket, Borcsa pitypangot dobált a vízbe. Béke volt. Bejöttem asztalt teríteni. Pár perc múlva ordítás ezerrel. Mire kirohantam, Borcsa már kikászálódott a pocsolyából. Arcáról fekete lé folyt, kezein vastagon állt a sár. Nem sikerült tisztázni, hogy szándékosan, véletlenül vagy a testvére segítségével fürdött meg. Ahogy beértünk az udvarra, Borcsának kakálni kellett, ezt azon nyomban úgy sárosan elintéztük a ház sarkánál. A fürdőszobában folytattam a leány kifehérítését, s közben azon morfondíroztam, Péter eljutott-e a ház sarkáig. Nem jutott el, hanem sároson végigsétált a házon. Akkor láttam meg, hogy a fején vastagon áll a sárpakolás, derékig vékony csíkban folytatódik. Borcsát csórén szabadon engedtem. Pétert beállítottam a kádba. Borcsa rendes volt, bebújt az ágyba, s nem pisilt be. Mire mindenki felöltözött, a család többi tagja is előkerült.
Szerző: Pelusss | máj 16, 2013
Apa elrakja a tűzifát, anya csomagol, a gyerekek segítenek. A délelőtt eltelt. Borcsa dobott egy gyors szundit. Beszuszukálódtunk az autóba, indulás a városba. Autóból ki, taxiba be. A gyerekek összezavarodtak. Mi az, hogy nem apa vezet. Az állomáson kergetőztünk néhányat, majd két csapatra oszlottunk. Anya és a gyerekek felültek az egyik vonatra, apa a másikra.Ezzel elkezdődött a majdnem 6 órás utazásunk.
Szkeptikus voltam. Nagyon. Talán féltem is. Egyik sem aludta ki magát. Biztos sok lesz a konfliktus, hogy ilyen divatos eufemizmust használjak. Igazából nem verekedtek sokat. Mire a vonat elindult az összes szendvics elfogyott. Sétáltak, szaladgáltak, szemérmetlenül zabálták fel az utasok kekszeit, majd a markomba köpték. Sok almát ettünk, az összes itókánk elfogyott, s mire megérkeztünk, mindenki témában volt a családfánkkal, állatainkkal, s úgy általában a hétköznapjainkkal.
Nagyszülőknél töltött nagy közös szabadság egy hétig tart.
Szerző: Pelusss | máj 6, 2013
Még mindig nincs Péternek szülinapja, de mi már kétszer megünnepeltük az idén. Epertortát, csigatortát kértek a második felvonásra. Értelemszerűen nem csigás epertortát készítettem, hanem epres csigatortát. A csiga megsínylette a korai kelést, s a félálomban való készülődést, egyesek szerint pávára hajazott. De a gyerekek felismerték.
A szülinap forgatókönyve a következő volt: reggeli után mindenki felveszi a legjobb ruháját, kiül a kertbe a padra, nagyszülők lefényképeződnek a gyerekkel, a gyertyákat elfújja az ünnepelt, utána Borcsi is még egyszer. Gyertyák le, torta be a hűtőtáskába, irány dédi. A gyerekek a vártnál könnyebben feldolgozták, hogy csak dédinél ehetnek a tortából. Ott aztán kiderült, hogy nem szeretik az epret, legalábbis nem az epertortában. 😀
Szerző: Pelusss | máj 6, 2013
Két szomszédunk van: András és István.
Péter: – András.
Borcsa: – Ispá.
Erre Péter még hangosabban: Andrááás!
Borcsa: Ispááááááá!
A kör egy párszor megismétlődött. Péter dühösen erősítette Andrást, Borcsa hisztisen, sírva próbálta meggyőzni testvérét Ispá fontosságáról. Közben az autó szépen haladt Zilah felé, mi pedig süketültünk rendesen.
Szerző: Pelusss | máj 3, 2013
Négy évvel ezelőtt még javában kirándultunk, s nagyon reméltük, Péter kibújik estére. Péter nem bújt ki, viszont az uram fogott egy szép nagy harcsát. Ennek ellenére Péter 4. szülinapjának első felvonását május elsején ünnepeltük. Az állatsimogatóban kezdtük a napot. Nagyon bejött a gyerekeknek, az összes kukoricát és murkot megetették, a végén Péter Kincsővel a földről gyűjtötte az ennivalót, hogy jusson mindenkinek. A pónilovaglás osztatlan sikert aratott.
Fotók:
Hozzászólások