Sapkavásár

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén is megszerveztük a sapkavásárt. A “Vegyünk tavaszi sapkát Péternek” projekt két hete indult. A piac feltérképezése valamint a delikvens alapos lelki felkészítése után, sikerült Pétert elvinni a kiválasztott boltba sapkapróba céljából. Az előző évek tapasztalataiból kiindulva szabadkezet adtunk a gyermeknek, ő választhatott. Talált is egy habos-babos hófehér ruhát, alaposan megcibálta a lecsüngő virágokat. Szűkítettük a skálát, sapkát is választott, de nem volt hajlandó felpróbálni. Az eset után 10 percig toporzékolt az üzletben.
Másodszorra mellőztük a több napos lelki előkészületet, spontán betoppantunk az üzletbe. Péter vagányul levette a téli sapkáját, de a kinézett darabot nem volt hajlandó felpróbálni. Családi erőbevetést alkalmaztunk (Péter a földön fetrenget, apa, anya próbálta a fejére húzni a a sapkát), de a tavalyhoz képest annyit fejlődött a fiú, hogy nem sikerült kivitelezni a tervet (egy évvel ezelőtt, igaz, hogy felborítottuk a labdáskosarat, de felpróbáltuk a sapkát).

Amíg a sapka fölött tanácskoztunk az urammal, Péter a vállfás ruhák alatt futkározott. Legalábbis ezt hittük. Induláskor derült ki, hogy nincs a boltban. Átmenekült egy másik üzletbe. A boldog egymásratalálás és sapkavásár után sétálni indultunk. Péter sem a régi, sem az új sapkáját nem akarta viselni. Fújt a szél, nap sem sütött. De anya táskájában lapult két sapka.

Gyerekek és szülők

Apával az élet könnyű és gondtalan. Van móka, kacagás, vihácolás. Morc csak ritkán.
Anyával az élet kézszorongatás, nadrágbakapaszkodás, nyakcirógatás, de leginkább nyafogás.

Borcsa megmondja

Mikitata az udvaron van, Borcsa keresi a házban rendületlenül. Egyszer megszólal:
– Tatát elvitte a mókuska. Jaj, jaj, te mókuska!

 

Locsolás

Borcsa nem bírta feldolgozni a húsvéti ünnepkör diszkriminatív jellegét. A kosárkáját még jószívűen kölcsönadta Péternek. Felöltötte a szép ruháját, mint Péter, s ment volna locsolni. De nem mehetett, mert a lányok itthon ülnek, s várják a locsolókat. “Borcsa is locsol, Borcsa is locsol!” – üvöltések közepedte a fiúk megszöktek. (Persze Péter kizárólag gumicsizmába volt hajlandó elindulni, ami stílusban némileg eltért a ruházatának többi részétől.) A munka már előre le volt osztva, a szerszámok (úgymint sárga veder, fenyőág, víz, tojásgyűjtő kosárka) be voltak szerezve. Apa elmondta a verset, Péter locsolgatott, a tojások gyűltek és fogytak is, merthogy Péter útközben eltüntette a csokisakat.
Mi pedig vártuk a locsolókat, akik nem jöttek, illetve mire megjöttek, Borcsa már Zilahon volt.