Szerző: Pelusss | Már 27, 2013
Borcsának napok óta 39 fok fölé ugrik a láza. Nem eszik, alig beszél. Egész nap alszik vagy bambán néz a semmibe. Köhög. Kint havazik, latyak van és sár, fúj a szél. Péter túl van a vészen, de kivinni nem lehet az imént említett időjárási tényezők miatt. Annyira nincs jól, hogy oviba mehessen. Otthon unatkozik, tehát tombol. Piri mama köhög és sántikál. Két nap múlva szeretnénk Csíkba indulni húsvétozni. Talán ez lesz az első, amikor nem otthon töltöm a húsvétot. Nem lesz hajnali mise, kikerülős ételszentelés, a határkerülőket sem fogjuk látni, kókonyát sem eszünk az idén (legalábbis nem olyant, mint az anyué), s Pisti sem fog meglocsolni (mondjuk ez utóbbit valahogy túlélem). Julcsi, Márton, Dorka, Helén, Kincső, Viki – velük mind nem fogunk találkozni, s még a családról nem is beszéltem.
S akkor most ebből kihozzuk a legjobbat.
Jó, hogy ismét havazik, még néhányszor láthatjuk az őzeket. Jó, hogy nem veteményeztem el 🙂 Jó, hogy Péter túl van a vészen. Ez reményt ad arra, hogy Borcsa is túl lesz hamarosan. Jó, hogy nem tud menni oviba, legalább otthon eszik, gyakorolja a logopédusos házifeladatot. Jó, hogy Piri mama nem betegebb és tartja a frontot. Talán az is jó, hogy itt leszünk húsvétkor, hogy miért, azt pontosan nem tudom, de ki fogom találni 🙂
Szerző: Pelusss | Már 22, 2013
Borcsát jól felpakoltuk, s eleresztettük az óvódába. Az első két órában a leány szó nélkül szemlélődött. Leginkább Pétert leste, mit csinál. Aztán ripsz ropsz elkezdett beszélni. Néha feltette a költői kérdést: Anya? Miután megnyugtató választ kapott az óvónéniktől, mentire hagyta a dolgot. Ebédelt és aludt. Péter helyett és mellett. Péter is lelkes volt, ölelgette, puszilgatta Borcsit. Jó így családilag az oviban.
Ui: A nagy testvéri óvódázás 2 napot tartott. Péter azóta lázas, Borcsa szolidarizál a testvérével.
Szerző: Pelusss | Már 22, 2013
Péter házitündérfi. Ha két edény összekoccan a konyhában, azonnal jön segíteni. Mászik a székre, kever, sóz, reszel. Jó szívvel elpakolja a tiszta edényt, tudja, minek, hol a helye. Tereget, bepakol a mosógépbe (nem mindig felnőtt szempontok szerint). Felmos, sepreget, port töröl. Utána még egyszer felmosok, sepregetek. De a szőnyegbojtrendezésben utolérhetetlen.
Borcsát, ha megkérem, valamire, közli: Borcsa nem segít, Borcsa baba / Borcsa köhög (akkor is ez az alibi, ha épp nem köhög). Borcsa inkább fésül, etet, babát mosdat, játékokkal megrakott kosarakkal cipekedik, pörgeti a szoknyáját, mesét olvas, csacsog és észt oszt. Borcsa tündérlány.
Szerző: Pelusss | Már 18, 2013
Volt egy csoda szép hosszú hétvégénk négyesben. Csak úgy dúlt-fúlt a boldog családi kör. Fúlni leginkább akkor fúlt, amikor Borcsa a nőcis nyávogásával, a zsarolós sírásával apának az idegrendszerét tépázta. Tűrte az apja, ameddig tűrhette, aztán jól földhöz vágta a pisis pelenkát. Nem volt jó ötlet. A pelenka kiszakadt. A pisikristályok feltakarítása alatt apa is megnyugodott.
Premiernek számít, hogy Péter és Borcsa egy egész délelőtt eljátszottak együtt, anélkül, hogy bármiféle nyávogó hangot kiadtak volna, vagy felnőtt segítséget igénybe vettek volna.
Az összes vendégség jól sikerült. A közös tésztasütésünk következménye konyhatakarítás volt. A sütit viszont szerettük. A nagytakarítást a gyerekek úgy értelmezték, hogy minden játékot elő kell szedni, minden dobozt ki kell borítani, minden fiókot ki kell pakolni, hogy aztán jól visszapakolhassunk. Ezt szombaton és vasárnap is eljátszottuk. Vasárnap egy árnyalattal komolyabban vették feltett szándékukat: a konyhából is igyekeztek kihordani minden mozdíthatót, hogy aztán anya jól visszapakolja. Ekkor érkezett meg Miki tata, aki igencsak meglepődött az átrendezett lakáson.
Szerző: Pelusss | Már 11, 2013
Az első héten önfeledtek voltunk, utaztunk és barátkoztunk. A második héten már nagyon sajogott a szívünk, egyre sötétbarnábbak voltak a felhők. Pénteken izgatottan ébredtünk, tudtuk, ma lesz a nagy nap, amikor látni fogjuk a gyerekeket. Vigyorogva érkeztünk a nagyszülőkhöz. Két manó várt a kapuban. Az egyik a nyakunkba borult, elárasztott puszikkal. A másik huncutul méregetett, kurjongatott, aztán beszállt ő is nagy családi ölelkezésbe. Ahogy beértük a házba, rögtön megragadtak két cserép virágot, s odacipelték hozzám 🙂
Két napon át csodáltuk, mennyit változtak a gyerekek, s mennyire átalakult a környezetük. Újabb virágok sodródtak a pusztulás felé, a műbor fotel alaposan meg lett rágcsálva. Az Évelő növények valamint a Kutyatartás kézikönyve című hallhatatlan remekművek alaposan megrongálódtak. Közben hallgattuk a meséket arról, hogy a bundás szőnyegre ömlött a kutyának szánt ebédmaradék, hogy a könyvből elveszett egy darab, hogy Péter pizsamájának ujja, hogy hogy nem, leszakadt, hogy a hasmenés is eltartott egy darabig, s a kompótos borkányok is megürültek.
Péter kikúrálódott, meg is penderedett kicsit, boldogan segített a főzésben. A leány hozzáállása a házimunkához következő volt: “Borcsa nem segít, Borcsa köhög.”
S mivel Borcsa tényleg köhög, ezért négy napot még a nagyszülőknél gyógyul. Péter elkezdte az itthoni életet: a bonyolult hétfőt, s az óvodás napokat.
Hozzászólások