Szerző: Pelusss | feb 25, 2013
Túl vagyunk az első ovis maszkabálon. Volt egy-két mellélövésünk, de alapjáraton jól éreztük magunkat.
Maszkabál megbeszélő szülőértekezleten nem voltunk. Annyi jutott el hozzánk, hogy kell vinni sütit, egy kevés szendvicset és a szülők is be kell öltözzenek. Így is tettünk. Teasüteményt készítettem. Kicsik voltak, hogy a gyerekek jobban boldoguljanak vele. Szendvics sem volt túl sok, de legalább szép volt 😀 Az uram megvarrta magának a madárijesztő szerkót, én macskának öltöztem. Ehhez képest nem sütit kellett vinni, hanem tortát, nem kevés szendvicset, hanem sokat, s a szülők nem kellett beöltözzenek 😀 Még két szülő nem vett részt a megbeszélésen. Ezt onnan lehetett tudni, hogy egyik kalóz volt, a másik bohóc.
Indulásból Péter tigris volt, Borcsa méhecske. Mire megkezdődött a felvonulás Péter méhecske volt tigrisbajusszal, Borcsa pedig gésa vagy valami ilyesmi. (A biztonság kedvéért Borcsa rétegesen öltözött. A méhecske szerkó alatt gésa ruhában feszített a pocakja, merthogy volt, s úgysincs ahova felvenni.)
A bálról ideje korán megszöktünk a gyerekek nagyszülőkhöz szállítása végett. Még bementem pelust vásárolni a boltba, igaz, előtte a farkamat leszereltem. Annyi volt jó, hogy az emberek elmosolyodtak, mikor rámnéztek. Mire visszajöttem, az uram is lebontotta a vállára aplikált kölcsön baglyot. Az idei farsang is lejárt.
Szerző: Pelusss | feb 20, 2013
Sül a pizza. A gyerekek izgatottan várják. Hogy gyorsabban teljen az idő, rohangásznak. Épp kiveszem a lerből a tepsit, mikor Borcsa Pizza, pizza! csatakiáltással kirohan a konyhába, s frontálisan ütközik a forró tepsivel. Koppanás hallatszott, s rögtön utána harsány üvöltés: Nem kell, pizza! Nem kell pizza! Két csík lett az orrán.
Dúl a harc a szemüvegtörlőért. Húzzák kétfele a rongydarabot. Péter megkaparintja, Borcsa üldözőbe veszi. Mama a konyhában igyekszik megszerezni Pétertől a vita tárgyát. Borcsa dühében lerántja a reggelihez terített abroszt. Csörömpölnek a tányérok. Gurul a lekváros üveg. Folyik a kakaó.
Szerző: Pelusss | feb 18, 2013
Borcsa éjszaka óránként ébredt, hajnalban kipattant az ágyból, készségesen hagyta magát öltöztetni. Piruettezett a zuzmarás állomáson, ugrándozott a hóbuckákban, visibált. A vonaton végig beszélt, de nem sétifikált. Csak a szomszédait fárasztotta.
Péterrel és Piri mamával izgatottan vártuk a csapatot. Már egy félórával az érkezés előtt a kapuban toporogtunk. Hujuj, nagy volt az örömködés. S jó sokáig tartott. Borcsa körtét és epertortát (felnőttnyelven mandarint és kekszet) hozott Petinek. A fiú is előrántotta a gondosan elkészített, felmasnizott rajzot, s köszöntötte Borcsát. Kezdődött a buli.
Délután Péter összerúgta a port Piri mamával, Borcsa is mély együttérzéssel szidta a nagyanyját. Nem kevés időbe telt, míg tisztáztuk, hogy ki kivel milyen hangnemben diskurálhat.
Péter felborította a Borcsi székét. Nem kellett sok, a leányból előjött az oroszlán. Soha nem hallott mély hangon üvöltötte, hogy Pééééééteeeeeeeeeeeer! Puffancs sárkányarcából csak úgy jöttek ki a péterek és a lángok. Mi lesz itt még?
Szerző: Pelusss | feb 18, 2013
Péter az óvodában keveset eszik. A tízóraiját esetleg megszagolja, az levesét megkóstolja, a második fogást megnézi. Estefelé itthon még csipeget ezt-azt.
Péter hétközben keveset gyakorolja a logopédustól kapott házifeladatát. Ovi után legtöbbször nincs kedve ismét azt csinálni, amit mások mondanak.
Aztán megjött Piri mama és a kötőhártyagyulladás, csak nem ebben a sorrendben. A fiú egy álló hétig kúrálódott. Piri mama nagy hangsúlyt fektetett a gyermek felhízlalására, a gyomor térfogat megnövelésére. Délután részletes beszámolót hallhattunk arról, hogy Péter hány merőkanál levest, mennyi gyümölcsöt, húst és egyebeket pusztított el. A kötőhártyagyulladás, huss, elszaladt, Péternek pocakja lett és éhségérzete, bővült a szókészlete, s a wécészűkítővel is egészen jó barátságba került. Bevezetődött az ablakpucolás, a hóvirágszámlálás, a keresztrejtvényfejtés, a virágátültetés rejtelmeibe valamint tovább csiszolta az főzés és takarítás terén szerzett eddigi tudását. Egy kitanult Pétert várta haza Borcsát.
Szerző: Pelusss | feb 14, 2013
Jönnek a hírek Borcsáról. A leány él és virul a csíki télben, s közben jó sokat beszél. Pontosabban egész nap beszél. S ha valaki meg merne mukkanni, azonnal közli, hogy: Neeee mama/tata/Unyor!
Ha vizet szeretne, s óhaj azonnal nem teljesítődik, köhög, fulldokol: víz, mama, víz!
Történt, hogy egy sötét este a kutyánk óljában találtuk a szomszéd macskáját, nyávogott szegény rendesen, másnapra meg is döglött. Volt nagy lelkiismeretfurdalás, s minden, mert a macska a szomszéd leányok jószága volt, s a maguk módján nagy becsben tartották. A történet eljutott a Borcsa fülébe is, azóta egész nap ezt meséli: Maska, rossz kucu. Hanna sír, Anita sír, Edit sír, István nem sír. (Készülhetnek lelkileg a szerencsés vonatozók) 😀
S van, mikor Borcsának nagyon hiányzik Péter. Ekkor húzza a saját haját, s kiabálja, hogy Péter, Péter! 😀
Várjuk haza nagyon. Még csak hármat alszunk nélküle.
Hozzászólások