Hétfő

Szerző: | jan 28, 2013

Nagy kihívás ez a hétfő. Péter nem óvodázik, hanem tornázik és logopédusozik. Anya dolgozik. Apa is, de közben lóg, ha lehet. Ma nemigen lehetett. Reggel a férfiak együtt mentek dolgozni. Egy adag rohangászás után elmentek tornázni. Péter nem akart maradni, sem apával, sem nélküle. Fél óra sirdogálás után visszaballagtak az irodába. Apa máris késett fél órát a gyűléséről, s még hosszú a nap. Mese beizzítva, apa elmegy. Kolléganő szemmel tartja Pétert. Anya egy órára kilóg a munkahelyéről. Ennyi idő van hátra a logopédusig. Sétálni indulunk, természetesen nem arra, amerre szeretném. Bejárjuk a Főteret, pocsolyázunk. Egyre távolabb kerülünk a célponttól, az időnk is egyre kevesebb. A fiú cipelésről hallani sem akar. Csak gyalog, csak egyedül, csak arra, amerre ő akarja. Nagy mesketékkel végre visszafordulunk. Kiderül, Péter megéhezett. Még van 5 perc 11-ig. Pétert ölbekap, boltba berohan, kekszet megvesz, rohanunk tovább.
Kissé sárosan beesünk az ajtón, Péter lelkes, örül, vetkőzik. Mikor mennék, kezdődik a sírás-rívás. Az ablakból integet nagy szomorúan. Anya telefont szorongat, körmöt rág, rohan vissza a dolgozdába. Egy óra múlva apa észrevétlenül kisurran a gyűlésből, iszkiri Péter után, találka a szomszéddal, aki Pétert hazaviszi.

Jövő hétfőn ismétlés.

 

 

Együtt

Szerző: | jan 21, 2013

Együtt a család. Tegnap testületileg hazaszállítottuk Borcsit. A leányzó sokat változott az elmúlt egy hétben. Rendkívül illedelmes lett. Az eddigi Víz kell! csatakiáltást felváltotta a Kérek szépen vizet! egyszerű bővített mondat, valamint az áhá helyett igen mondatik.
Péterrel nagy volt a közös örömködés. Az autóban végig sütöttek-főztek. Itthon a bili kiborult néhányszor, lassan újra rendeződnek az erőviszonyok.

Vissza

Szerző: | jan 17, 2013

Véget ért a vakáció, megjött Péter (Borcsa még ezen a héten a nagyszülőknél szolgál). Minden visszaállt a régi kerékvágásba. Apa Péterébresztéssel kezdi a napot. A manőverhez kellő tapintat és óvatosság szükségetetik, különben Nagy Morc befészkeli magát a fiúba. A reggeli ceremónia után irány az ovi, aztán munka, aztán ovi. A bevásárlás ismét rohanós lett. Minden nap főzünk ebédet, közösen, nem lógándozunk délutánonként a városban, nem élünk éjszakai életet, otthon alszunk. Este gondosan becsomagolom a tízórait, aminek nagyrészét végül másnap Gausz eszi meg. Előkészítem az ovistáskát, a ruhákat. Kirakózunk, szúrókázunk, táncolunk egy darabig.
Még hármat alszunk, s aztán végre négyesben mosunk fogat, s két gyermeket győzködünk az alvás fontosságáról.

Testvériség

Szerző: | jan 5, 2013

Úgy illik, hogy a sok verekedős sztori után megírjam micsoda Borcsa-Péter barátság vette kezdetét a napokban. Mintha léptünk volna egyet a lépcsőn. Játszanak együtt. Olé. S nem csak két percet. Tökéletesen megértik egymást, ami azért furcsa, mert Péter még nem beszél túl sokat. Eldiskurálgatnak, néha vitatkoznak, de megmaradnak a verbalitás szintjén. Huncutkodnak, látszólag értelmetlen játékokat találnak ki, s nagyokat derülnek egymáson. Nemsokára szövetkezni fognak ellenünk 🙂