Szerző: Pelusss | jan 3, 2013
Péntek délelőtt be kellett rakodni az autóba, a házat szalonképes állapotban kellett hátrahagyni, a mosatlant el kellett tüntetni, a gyerekeket fel kellett öltöztetni, s szintén berakodni az autóba. A legalább kétszemélyre kiszabott projektet az uram egyszál magába kellett lebonyolítsa. Nem volt egyszerű. Ezt onnan tudom, hogy apa enyhén füstölgött, mire beértek a városba, s a ház romokban hevert, mikor öt nap után hazaértünk. Viszont semmi fontos dolog nem maradt otthon.
A nagy pakolászások közepedte kiderült, apának dolga van, egy órával korábban kell indulni. Mindenkire rákerült a megfelelő ruha, cipő, a családfő gyorsan megrakta az autót, azalatt a gyerekek megmártóztak a sárban, indulhattak is. Amíg az uram benzinnel töltötte tele az autót, a gyerekek kimásztak illetve felálltak a gyerekülésből, -ben. A kiscsizmák megtisztultak, az autó sáros lett 😀
A négyórás út során bizonyosodott be, hogy Borcsa képes órákig egyedül beszélni. Mire a pénztárcámat elveszítettem, meg is érkeztünk Csíkba.
Szerző: Pelusss | dec 28, 2012
Anya: – Borcsi, mondd utánnam: Én kicsike vagyok.
Borcsa: – Borcsa kicsi.
Anya: – Szólani sem tudok.
Borcsa: – Borcsa nem beszél.
🙂
Szerző: Pelusss | dec 28, 2012
Fürdés, pizsama, mese, esti ima, hálózsák, jóéjtpuszi, cumisüveg. Mindenki bebújik az ágyába. Nem mindig megy gördülékenyen, de a sorrend ez szokott lenni. Gyorsan mi is lefekszünk. Három perc csend. Mocorgás. Megint csend. Megint nesz. Olvasás közben hegyezzük a fülünket. Két sor múlva már nyikordul az ajtó. Apa megy rendet tenni. Borcsa gyorsan araszol vissza az ágyba, már amennyire gyorsan a hálózsák engedi. “Borcsa tej kér.” Óhaj teljesítve. Csend.
Szerző: Pelusss | dec 27, 2012
Karácsony előtt másfél hetet a nagyszülőknél teleltek a gyerekek. Ez idő alatt mi, szülők haszontalan dolgokkal készültünk az ünnepre: dolgoztunk sokat, pörögtünk, rohangásztunk, viszont elkészült számtalan bonbon, mézeskalács, bejgli, becsomagolódott jó sok ajándék, a barátokhoz is eljutottunk, s egy reggelen 12 őz sétált a házunk körül. Nem hittünk a szemünknek.
Szóval készen álltunk a nagy találkozásra. Mindenki örült a viszontlátásnak, Piri mamával felütöttük a lacikonyhát, s elkezdődött a karácsonyi nagyfőzés.
Az első éjszaka kalandosra sikerült. A gyerekek köhögtek, ezért kúráltuk őket rendesen. Péter éjfél előtt allergiás lett a mellkenőcsre, hányással egybekötött köhögésrohamot produkált. Az éjszaka során Borcsai is rókázott párat. Reggel mindenki fáradtabb volt, mint este, s a tiszta ágyneműt is felemésztettük.
24-én este Péter tűnt a legegészségesebbnek a két gyermek közül, ezért őt vittük el templomba. Péter templomi viselkedésében továbbra is akad kivetnivaló, ám sokat fejlődött a legutóbbi közös misénk óta. Már nam kurjongat hangosan, s legtöbbször akkor énekel, amikor a többiek. Az áhítat néhány percet tartott, az idő további részében hasalt a földön, s lábával dobolt a padlón illetve kihasználva a szülők figyelmének lankadását, kirohant az udvarra. Áldozásról visszajövet közölte, hogy ő is szeretne enni, mézeskalácsba folytottuk a mondókáját. Mire jól belakott, el is érkezett az angyaljárás. Bár Péter verset nem mondott, mégis határozottan vonult elő az oltárhoz, mikor a nevét hallotta. Az ajándékát hazáig nem eresztette.
Az angyal nehézkesen jött el. A délutáni alvás ideje lett volna a legalkalmasabb e célra. Azonban Péter jó érézékkel nem volt hajlandó lefeüdni. Este sikerült becsempészni a fát a konyhába, ott nagy rohanva feldíszíteni. Miután a gyerekeket a nappaliból a Péter szobájába tereltük, Miki tata kiballagott a félig feldíszített fával. Rádobáltunk még néhány díszt, illetve összeszedtük a menetközben lepotyogott mézeskalácsokat.
S egyszer csak megszólalt a csengő, rohant mindenki. Péter az udvar felé vette az irányt, valahogy úgy gondolta, hogy az angyal kint jár. Volt nagy öröm, ajándékosztogatás, csodálkozás. Természesen a szaloncukor jött be leginkább. Hamar kezdetét vette a karácsonyfa nyúzása, amit kizárólag a tiltott gyümölcs gyermekmagasságban való eltűntetése szüntetett meg. Így is akadnak kósza szaloncukrok, amik a ház külünböző zúgaiból csodás módon előkerülnek.
A karácsonyi menü másik befutója az epertorta, ami valójában mézeskalács. Péter csak a fenyő alakúakat hajlandó enni. Borcsa nem válogat, lényeg, hogy epertorta legyen.
A karácsony folytatódik holnap Csíkban.
Szerző: Pelusss | dec 11, 2012
Borcsa második szülinapjának első felvonása a nagyszülőknél lett megtartva. Volt epertorta (a leány minden sütit epertortának nevez) kacsákkal. Mert két hétig a kacsa volt a legkedvesebb barátja.
Hogy a család hátralevő része sem maradjon ki a jóból, anyósoméknál megünnepeltük a 2.2-es szülinapot. Bohóctortát terveztem. De annyira ijesztő lett, hogy gyorsan oroszlántortát csináltam belőle. Volt egy gyerekvendégünk is. Teljes volt a buli. Nóra volt a bandavezér, a többiek rohantak utána. Péternek legjobban a fülhúzós rész tetszett az egész szülinapból. Borcsának a gyertyafújás, de az oroszlán megtapogatása is igen népszerű programpont volt. Mire a fotók elkészültek, a tortára nem lehetett ráismerni. Természetesen az ünnepelt nem kóstolta meg az egyébként nem epertorta epertortát. Nem él ő efféle földi jókkal.
Hozzászólások