Pom-pom-pom
Találkozás
Holári! Megérkezett Borcsi. Volt öröm, nevetés, tapsikolás, hajtépés. Ebben a sorrendben.
Borcsa megilletődve lépett be a házba. Péter már az ablakból leste, nagyon lelkes volt, hangosan nevetett. Egymás nyakába borultak, puszilgatták, nézegették egymást. Borcsa megszeppenése hamar elszállt, két perc múlva már osztotta az észt Péternek. Nem sokat értettünk belőle. Úgy kezdődött, hogy De Péter! A hangsúlyban minden benne volt. Amikor már harmadszor mondta, Péter lökött egyet rajta, Borcsa válaszként ordítani kezdett, erre Péter megkapaszkodott a leány hajában.
A békefenntartók határozott közbenjárására rövid időn belül boldog családi kör lett.
Azóta is gyakran állítjuk helyre a rendet szülői tekintélyt, s egyéb hatalmi eszközöket bevetve.
Szabadpéntek
Szabadpéntek arra jó, hogy az ember szabadon dolgozzon. Az uram a munkahelyén, mi Péterrel itthon. Ma utolérem magam. Ez volt a terv. Nem csak a porcicák illetve portigrisek eltűntetése volt a cél, hanem egy alapos nagytakarítás, ebédfőzés. Péter volt az inasom. Felváltva poroltuk a szőnyeget, felmosott, utána én is még egyszer. Szorgosan hordozgatta a szemétlapátot, s csak egyszer esett el vele. Adogatta a krumplit. Ment minden, mint a karikacsapád. Délelőtt egy metszőollóval felvértezve sétálni indultunk bogyós ágak begyűjtése céljából, amivel a patyolat tiszta lakásunkat, illetve a szintén ma elkészülő adventi koszorúnkat díszítjük.
Péter nem akart hazajönni a sétáról, ezért kicsit összevesztünk. Végül felcihelődtünk a dombra egy bokornyi bozóttal. Kábé ekkor jutott eszembe, hogy tortát fogok sütni estére. Nincs is jobb, mint mikor az ember tortát visz András-napra. Ehhez gyorsan fel kellett hívni az éppen vásároló szomszédot, s leadni a listát neki. A baj az volt, hogy a lista tételei egyenként jutottak eszembe. Negyedszer már nem mertem felhívni, így a maradékot összekéregettem a szomszédság hátralevő részétől.
Péter egyre kevésbé akart együttműködni. Valahogy még visszatettük a szőnyegeket, az ebéd is meglett. Péter elmélyült a toronyépítésben, én ezerrel nekiálltam a tortának. Az első tortalap már sült, mikor kiderült, hogy Péter az összes diafilmet kiszedte a dobozából, s szépen széttekergette. Eldöntöttem, együtt sütünk. Kötény fel, a fiú kever. Fokhagymát a barackkompótba.
Péter megunja a sütést, kiballag a nappaliban. Ügyesen lefoglalja magát, elkészítem a krémet. Ezalatt egyre távolabb kerülünk a rendtől, s a patyolat tisztaságtól. Előkerülnek a nyári szandálok, rá egy sor játék, s végül ilyen-olyan el nem pakolt ruhadarabok, szépen egymásra rétegezve a nappali közepén.
Péter alszik. A torta félkész. A káosz nagyobb, mint reggel. Adventi koszorú halasztva. Végülis ma szabadpéntek van.
Kalandos csütörtök
Ezen a csütörtökön sem ment Péter óvodába, hanem logopédushoz indult. Nem volt ebben semmi extra. Igenám, de mi legyen Péterrel a nap hátralevő óráiban, amíg a szülei szorgalmasan dolgoznak.
Apa kézbe vette a dolgokat. Lemendzselte a logopédushoz való szállítást, majd Pétert szépen bevitte az ismerős oviba. Mondjuk, csak neki volt ismerős, Péternek nem. Ehhez képest Péter zokszó nélkül ott maradt idegen gyerekek és idegen óvónénik között, részt vett a foglalkozásokon, s az ebéden is boldogult. Délben apa irodájában nézte a mesét, mikor Nils Holgerson eltűnt a képernyőről hangos kiabálásba kezdett. A problémát egy folyósón elhaladó kolléga oldotta meg, merthogy apa egy másik irodában ügyködött. Apa érkezéséig még egy mese fogyott el. Ekkor ággyá alakult két fotel, s Péter nyugovóra tért. Kitartóan bámulta a plafont. Ezalatt apa még egy tárgyalást lezavart természetesen egy harmadik irodában.
Anya pedig bízott a hites urában és rágta a körmét. Az anyadolog márcsak ilyen.
Cipőtlenül
Harmadik napja már, hogy Péter ismét gyakorló napközis. Elsőként érkezik és többnyire utolsóként távozik. Így esett, hogy tegnap mire érte mentünk, az összes szalonképes kinti cipőt felhúzta valaki. A Péterét is. Felkutattunk mindent, de csak házicipők lapultak a polcon. Flóra előttünk ment haza. A Péter cipőjében. Ő ugyan tiltakozott, de nem eléggé. A néni, aki vigyáz rá, biztos volt benne, hogy ez a 24-es kicsi bakancs csakis a Flóráé lehet. Az óvónéni is megerősítette. Hogy a Flóra cipőjét ki húzta fel, arra még nem derült fény. Arra sem, hogy ki húzott két pár cipőt 🙂 Így esett, hogy tegnap Péter házipapucsban jött haza az oviból.
Hozzászólások