Szerző: Pelusss | nov 15, 2012
Három óra előtt néhány perccel izgatottan toporogtam az irodában. Közben arra gondoltam, biztos Borcsa nem akar felülni a vonatra, toporzékolva kiabálja, hogy hazsa-hazsa. Jaj, Péter biztos Borcsával akar menni, nem fog leszállni a vonatról, apa meg Magdi mama pedig igyekeznek lenyugtatni az üvöltöző társaságot.
Ehelyett civilizáltan elbúcsúztak egymástól, puszi-puszi, semmi nyakászás vagy lökdösődés. Mindenki tette a dolgát. Borcsa maradt a vonaton, Péter leszállt, integettek egymásnak, s kezdődött a nagy utazás.
Szerző: Pelusss | nov 14, 2012
Borcsa hajának megkurtítását kizárólag erőszakkal lehetett kivitelezni. Négyszemélyes vállalkozás volt: ketten fogták, egy vágta, az áldozat ordított.
Pétert egyszer úgy nyírtuk, hogy a wctetőn állt a laptop, benne Süsü repesztette. Valahányszor eltakartuk a képernyőt. Péter hangos sírásba kezdett.
Ehhez képest tegnap este királyság volt. Borcsa volt az első. Ült a székben, mint egy hercegnő, nyissz-nyuss, megvolt a frizura, a leány pedig elégedetten nyugtázta: Bósa szép.
Péter is királyfi volt, méltóságteljesen ült a székben, csak néha ellenőrizte le, megvan-e a füle.
Mi pedig az urammal össze-össze kacsintottunk, hogy bezzeg, a mi gyerekeink…
Ui. Borcsa nem alussza át az éjszakát. Az az egy hét csak vicc volt.
Szerző: Pelusss | nov 11, 2012
Borcsa családja négy személyből áll: Kicsiapa, Kicsianya, Picipéter és Picibósa. Picipéter és Picibósa között igen szoros a testvéri kötelék. Ha Picibósa a bátyától kiharcol egy fülest, s Péter ezért szidást kap, Picibósa elkezd zokogni, hogy jaj, szegény Picipéter. Tipikus helyzet: Péter rázendít, Borcsa pedig rohan, s közli mindenkivel, hogy Péter sír. Amíg nem kap választ, addig ismételgeti a mondókáját, aztán szalad a következő áldozathoz. Reggelente úgy borulnak egymás nyakába, mintha hetek óta nem találkoztak volna.
Ezenkívül Borcsának van két nagymamája, akiket változatlanul Kámamának hív, két nagyapja, akiket újabban Sanyitatának szólít, bár egyiket sem nevezik Sándornak. Egyszer Pikitatának szólította Miklós nevű nagyapját, s Gabitatát Gábótataként emlegeti nagy hivatalosan, de a tuti az Sanyitata. Dédit Nénikének hívja.
Borcsa a következő állatokat ismeri: kuska a mókus, baska a macska, tuszi a nyuszi, bóka a róka, ezenbelül pedig van Buk. Bambi gyűjtőnév, egyszerre jelent őzet, szarvast, a pónit, tevét és lámát.
Borcsa, ha szeretne valamit, például vizet, akkor egyszer felsorolja, hogy mit nem kér: Mama, nem sajti, nem kumpli, nem husi, Borcsa píz kér!
Amikor mesét olvasunk Borcsa folyamatosan kommentálja a hallottakat, látottakat. Gyakorlatilag a mesélővel párhuzamosan kiabálja a saját mondókáját, amíg abba nem hagyjuk az olvasást, és rá nem bólintunk: igen lányom, ez tényleg nyuszi.
Borcsa szép! – ezt halljuk minden öltözés, fésülködés után. Addig mondogatja egyre hangosabban, míg valaki bele nem egyezik: Igen, Borcsa tényleg szép.
Szerző: Pelusss | nov 7, 2012
Sok-sok reggel egymás után játszónadrág helyett szoknyát húzok. A fésülködés nem egy befőttesgumi hajba helyezésében merül ki. Talán még megvannak valahol a régi hajcsatjaim, s a körömlakkom is előkerülhet. A tízórait már este becsomagolom. A tejesüveget előkészítem. A hajnali sötétben lopódzkodva öltözünk. Álmosan nézünk ki az autó ablakán, csak úgy hallgatunk egymás mellett. A dolgozdában vannak feladataim és kollégáim. Az ebéd közben nem ugrálok fel Anya, píz kell! Sajtot, sajtot! s egyéb vezényszavakra. Az asztalszomszédom nem önti a fejére a levest, az abroszt nem pöttyözi tele paradicsomszósszal, a vizet nem kiskanállal eszi, nem dobálja a borsószemeket, nem mos kezet a paszulylevesben. Hazafele nyugodtan elmeséljük, kivel, mi történt.
Nos, ez mind megvan. Lassan egy hete. Minden, amire vágytam. De ezzel egyidőben eltűnt valami. Igen, tudom, délután is lehet heverészni a szőnyegen, döböcskölni egymást, almafát rajzolni, szúrókázni s dominózni, tésztát gyúrni s bújócskázni, focizni és követ festeni, mesét olvasni és almát rágcsálni. De az mind délután van, s nem egész nap.
Szerző: Pelusss | okt 30, 2012
Képzeljétek, mi történt nálunk? Átalussza az éjszakát a lányunk. Szép. Már csak a rím kedvéért is 🙂
Mint tudjuk, Borcsa lassan kétéves, s még egy éjszakát sem aludt át. Egy átlagos éjszaka négyszer kiabált ránk, hogy Apa/Mama/Anya, tej! Egy ideig lefekvéskor reménykedtünk, hogy hátha ez lesz az első átaludt éjszakánk. Nem lett. Mostanában már észérvekkel próbáltuk meggyőzni az átaludt éjszaka fontosságáról. Eredmény semmi.
Erre leány elmegy a nagyszülőkhöz, s csak úgy huss, átalussza az első éjszakát. Piri mama nagy hitetlenkedve hajnali négykor felkölti, hogy Borcsa, itt a tej! Második éjszakát is átalussza, harmadikat is, s így tovább. Reméljük, a jó szokását itthon is megtartja.
Hozzászólások