Szerző: Pelusss | okt 28, 2012
Ültünk itthon a nagy légúti fertőzés kellős közepén. Szomorkodtam, hogy be kár, pont mi, pont most, mikor a legtöbb dolgom van. Minden áron azon voltam, hogy Pétert elvigyem oviba, mihelyt összeszedte magát. De Péter nem szedte össze magát, s Piri mama amúgy sem akart hallani az oviról. Én biztos voltam benne, két vírus között van szünet, tehát nem szedünk össze semmit (a következtetés jó, ám az axióma hamis).
S milyen jól tettem, hogy hagytam magam meggyőzni. Merthogy az oviban kitört a skarlát. Úgy tűnik, ebből kimaradtunk. 🙂
Szerző: Pelusss | okt 24, 2012
Óvoda nincs, evés sincs, éjszakai alvás sem igen, viszont van köhögés, láz, takony és szobafogság. Vírusunk felettébb pajkos. Időnként holtnak teteti magát, majd megújult erővel támad. Ráadásul Nagy Morccal együtt érkeztek (mint tudjuk, Nagy Morc megtiltja a gyerekeknek, hogy engedelmeskedjenek szüleiknek, különösen gyógyszer beszedés területén).
Játszunk ezerrel, a disznóságok történnek ezerrel. A krumplileves ma is bele lett dörzsölve a bojtos szőnyegbe. Na, ki volt? Hát Péterborcsa, ahogy egyszem leányunk mondogatni szokta, mikor vallatásra kerül a sor. Egész nap követelődik a Dumbóbambi, ami a legritkább esetekben jelenti a Dumbó vagy Bambi című rajzfilmek megtekintését. Dumbóbambi leginkább Vukot jelent vagy Kisvakondot. Nem mindig lehet egyből kitalálni. A szobafogság már csak ilyen.
Szerző: Pelusss | okt 20, 2012
Mama főz. Anya takarít. Apa gyerekezik, újabb tilalmakat vezet be a kockával dobálás és egyéb testi sértések című témakörben. A helyzet fokozódik, ezért inkább kimegyünk. Erőltetett menetben öltözünk, ismét nem sikerül békésen megoldani a sapka, gumicsizma, kabát kérdést (melyik darabot, milyen sorrendben, kinek adjuk fel? illetve kell felnőtt segítség vagy egyedül akarnak boldogulni?). Apa szőnyegporolással nyugtatja idegeit, e munka kitűnő gyógyír a délelőtt folyamán visszafojtott dühre. Utána autótakarítás és ismét BCsK van.
Péter a lépcsőket sepri, Borcsa a felmosóval pocsolyát készít, majd miután kellőképpen bevizezte, homokozta a gumicsizmáját, bemászik az autóba, ugrándozik a gondosan kitisztított üléseken. Apa lelki békéje ismét felborul. Sajnos porolnivaló nincs készleten, viszont az autót ismét ki lehet takarítani. 😀
Szerző: Pelusss | okt 10, 2012
Kámmama a szomszéd lányok nagymamája, aki egész nyáron itt volt. Tisztességes nevén Klári mama. Kámmamát nagyon megszerette Borcsa. Minden csütörtök délelőtt az ő gondjaira volt bízva. Folyt a nagy babázás, Borcsa a szomszéd babákkal, a szomszéd lányok pedig Borcsával. Kámmama ebédfőzés közben eligazította a gubancokat, igazságot tett, ha szükség volt rá, alkalomadtán vigasztalt. Nyár végére Borcsa Kámmama felkiáltással indította a napot, vidáman baktatott fel a hegyen Kámmamához, aki minden jóval ellátta, etette, traktálta, mikor hagyta magát a leány. A szájhagyomány szerint, Borcsa eltolta a töltöttkáposztával megrakott tányérját, magához húzta a fazekat, s onnan válogatott kedvére, természetesen kézzel. Máskor pedig bekopogott a hűtőajtón, s Kámmama már vette is elő a finomságokat. Miután jól lakott, nem sokat búcsúzkodott, vette az irányt hazafele.
Megjött az ősz, Kámmama hazament, de mégis itt van. Mert ettől kezdve Borcsa az összes nagymamáját így szólítja. Hiába tudja, hogy Piri mama, Magdi mama, nagy huncut vigyorgás közepedte mégis Kámmamázik.
Szerző: Pelusss | Sze 26, 2012
Péter az oviban kihozza a legjobbat magából. Most már a gyerekekkel is játszik, lassan a tízóraiját sem keni szét az asztalon. Illedelmes és jószívű. Meghallgatja az óvónénik intelmeit, szívesen segít. Egyedül a körjátékokban nem hajlandó részt venni. Első nap Flóra hisztirohamot kapott, mert állítólag a gyerekek, köztük Péter, megszorították a kezét. A hangos tiltakozást Péter mind a mai napig nem heverte ki. Kimarad mindenféle kézfogós játékból. Szóval Péter jóságos az óvodában, szívesen megy, és szívesen marad.
Délutánonként viszont elszabadul a pokol. A jófiúság okozta feszültséget valahol le kell vezetni. Eltűntek azok az idők, amikor arra tanítottuk drága fiunkat, hogyan meneküljön Borcsa agresszivitása elől, ha már megvédeni nem tudja magát. Péter kitanulta a harcművészetet az oviban. Gyakorlottan osztogatja a pofokat, nyakássza Borcsát. Egész délután igazságot osztunk.
Amióta délelőttönként nincs itthon, azóta nemigen hajlandó délután aludni. Örül, hogy Borcsa szundizik, s csak velem lehet. Az esti fektetés is hosszú lett. Nem zavarja, hogy ragadnak le a szemei, éjszakába nyúlóan játszik velünk.
Az óvodázás utolsó mellékhatása a szúrókázás. Ez egy fehér műanyag lyukacsos lapból és színes szegecskékből álló játék, amit Péter első nap fedezett fel az oviban. Azóta már rabja lett. Magdi mama jóvoltából saját tulajdonba is került egy rend. Éjt nappá téve szúrókázunk. Családilag. Evés és alvás helyett is. Ma reggel Péter úgy döntött, nem bírja ki szúrókázás nélkül az oviba menés negyedóráját, ezért hisztirohamot kapott. Elmagyaráztam, hogy a bicikliülésen lehetetlen szúrókázni, majd beígértem neki egy óvodai kettesben eltöltött szúrókázást, melynek tárgya egy darab mozdony elkészítése. A harmadik mozdony, a második virág, s az első labda után hazajöhettem.
Az ovit csak a kutyánk nem sínyli meg, nagy lelkesedéssel zabálja fel a tízórai maradékokat.
Hozzászólások