BlogÓriás | Pelusss

Ma is, tegnap is

Szerző: Pelusss | Sze 12, 2012

A laptop előtt bambulok, eszem a lecsót. A Péter tányérjából, a Borcsa kanalával. Jó lenne hozzá egy kis rizs. Ott lapul a hűtőben. Kivenni lehetetlen, Borcsa minden neszre felébred. Hiába csukott ajtó, lopózkodás. Parancsolóan rám szól: Anya! Értek a szóból. Megyek simogatom a hátát, amíg vissza nem alszik. Cserében babrálja a nyakamat. Mégis kisettenkedem a konyhába. A mosatlant összegyűjtöttem még fektetés előtt, a maradékokra már nem volt idő. Találok egy darab kenyeret az etetőszék alatt, jó lesz az.
Ma is jó napunk volt. Péter megtanult egyedül leszállni a hintáról. Leszedtük a paradicsomot, a nagy buzgalomban néhány zöldet is. Kibontottuk a száraz paszulyt. Nagyrészét a földről sepertem fel, de fő, hogy közösen csináltuk. Reggeliben sütit készítettünk. Végül bors nem került bele, bár ádáz harc folyt a borsos almás muffin elkészítése érdekében. Hatásosan kiálltam a fahéj mellett.

Ma reggel is érzéketlenül hallgattam a csokoládéért és a rajzfilmért rendezett siratót. Az ágyat megvetettük, kétszer is. Először az ágyneműtartóba gyömöszölték az összes fellelhető ruhát, másodszor az ágyneműt. Borcsa kétszer pisilt bilibe, s csak egyszer esett el vele. 😀

Tegnap kint ebédeltünk. Amíg kivittem a vizet, a gyermekek nagylelkűen megetették a kutyát. Gausz örült, főleg a húsnak. Én kevésbé.

Tettek és szavak

Szerző: Pelusss | Sze 12, 2012

Péter szereti a rendet. Jószívűen szedi össze a játékokat, igazítja a szőnyegrojtot, párosítja a cipőket. Lehet küldözgetni különböző tárgyakkal különböző helyekre. Eldobja a szemetet, hozza a seprűt, teríti az asztalt, keveri a muffint, adogatja a teregetésre szánt ruhákat. Az ebédfőzésben is segít. Péter a tettek embere.
Borcsa hangos rikácsolással trombitálja össze a családot az ebédhez, az esti imához. Fűnek, fának, kőnek, homoknak, sőt még a hintának is parancsol. Apának mindent elmesél. Egész nap beszél, magyaráz a babának, az autónak, a fazekaknak. Ha Pétert összeszidom, ő is összeszidja még egyszer. Ő a szavak leánya.

Kirándulós vasárnap

Szerző: Pelusss | Sze 10, 2012

Borcsa korán ébresztett. Becsomagoltuk a hátizsákot, s elindultunk kirándulni. Péter a kamionokat számlálta, Borcsa az ujjait. Tapsikoltak, mikor apa előzött. Egy tó mellett autóztunk el. Borcsa felkiáltotta: Péter, itt a tó! Ennek örömére kiszálltunk, lementünk a partra, s szüntelenül dobálták a kavicsokat. Minél nagyobbat csobbant, annál nagyobb volt az öröm. Egyszer jött Borcsi, hogy: Apa, segíts! Attól kezdve apa is szorgalmasan kacsázott. A visszhangot is felfedeztük. Bejött mindenkinek. Olyan idilli volt a táj, a helyzet, a csend, a nyugalom, hogy az már szinte nyálas.
Mire megérkeztünk a tett színhelyére, kedves barátaink is kikecmeregtek az ágyból. A reggeli alatt a gyermekek szorgalmasan megetették a kiskutyákat. Simogatták őket. Elolvastuk a mesekönyveket, felépült a torony, Péter segített a házigazdának megtisztítani az udvart. Borcsa szundizott, számtalan alma össze lett rágva. Minden volt, csak evés nem. De ehhez már szokva vagyunk.

Mi pedig barátoztunk. Jó volt, csak úgy nem csinálni semmit, sütkérezni a napon, vigyorogni, olvasgatni, libaságokat kóstolgatni, rozét kortyolgatni. A torta sem maradt szégyenben.

Estére értünk haza. Szép nap volt.