Tanulmányoz
Juhé zuhé!
Az eső megjött. Ebben hiba nem volt. Nem potyogott senkinek a pocakjára. Az éj leple alatt érkezett. Békésen szunyóztunk az ágyikóinkban.
A hónapok óta kint bóklászó gyermekeimet nehéz volt bent tartani. A benti játékkészleteink kimerültek, s még mindig csak két óra telt el a napból. Végre ésszerűen sikerült kiosztani a gumicsizmákat, s kivágtattunk pocsolyázni. Szemerkélt. A gyermekek nem vették tudomásul az időjárás következtében megváltozott játékszabályokat, ezért többször végigrohantak a házon sáros gumicsizmával. Nemsokára elkezdett zuhogni. A lépcsőkről bámultuk az esőt.
A kiakadás ezután következett. Mindenki álmos volt, elaludni senki nem tudott. Két felvonás között Péter megebédelt. Borcsa jobb időkre halasztotta az evést. A hiszti folytatódott. Másodszor is ágyba vonult mindenki. Péter éppen addig hallgatott, amíg Borcsa rá nem zendített, hogy Péter, gyere, Péter, gyere. Péter jött volna örömmel, de a kiságyból nem tudott kimászni. Ezért kiabált egy sort. Közben Borcsa nem volt hajlandó aludni, zajosan kóválygott a házban, csörömpölt, kiabált, toporzékolt, nehogy Péter elaludjon. Végül a nappali szőnyegére teperték le az álommanók. Ott fekszik mozdulatlanul már egy órája. Kint pedig zuhog. 🙂
Esőváró
Szeretnénk, ha szomorúságos felhők lepnék be az eget. Az sem lenne baj, ha kicsit ránk telepedne a sötétbarna búbánat. A eső feledtetné a szürkeséget.
Az óriás cseppek mókásan potyognának a vállunkra. A gyerekek álmélkodnának, Borcsa rácsodálkozna a pucér pocakjára, Péter a poros földet tanulmányozná, s a fejét vakarná. De mi egy cseppet sem lennénk meglepve, inkább táncolni támadna kedvünk. A bohókás cseppek lassan csendes esővé cseperednének. Az ablakból néznénk, ahogy a felhők eltakarják a falut, és sűrű függöny burkolná be a házunkat. A kutyánk napokig heverészne a kuckójában. Sár lenne. Ismét veszekednénk a gumicsizmákon, előkerülnének a sárruhák. Szusszanásnyi esőszünetben kedvünkre pocsolyáznánk, csepcsülnénk a potyorban, ahogy jobb helyeken mondják. A föld szétnyílt sebei lassan beforrnának, nem dugdosnánk kezeinket repedésekbe. Nem lesnénk tücskökre, átmenetileg a hangyafigyelést is beszüntetnénk. Életre kelne a paradicsom, a paprika vastag lenne és zamatos, a sütőtök rendes pocakot eresztene, kinyílna a kikerics, a fonnyadt almák bőre kisimulna, s az uborka is teremne búcsúzóul párat. Talán még nem késő téli retket ültetni. Ismét füvet kellene nyírni. Pár nap múlva mehetnénk gombászni. Tele lenne a patak vízzel, dobálnánk a kavicsokat. Eltűnne a kopott forróság, s jönne a vidám zöld. Talán tavasz lenne újra.
Ariadné fonala
Esti ünnep
Egy héten át gyerektelenül magyarnapoztunk. Tornyot másztunk, kiállítást látogattunk, bort kóstoltunk, s éjfélig barátoztunk. Szép volt, jó volt, de nagyon hiányzott a mi két koboldunk, főleg mikor este láttuk a téren a sok babakocsit, a szaladgáló gyerekeket.
Mihelyt hazajöttek, azonnal kimentünk mi is a Főtérre. Elkaptuk még az utolsó esti programot. Ettől kezdve nem néztük a színpadot. Tekintetünket a földre szegeztük, igyekeztünk követni futkározó csemetéinket. Szemkontaktus nélkül beszélgettünk a barátokkal. Pétert pár percre sikerült rásózni a keresztapjára. A telefonszámomat ráírtam a karjaikra, mégsem volt egy perc nyugtom sem.
Nem veszett el senki. Péter búcsúzóul táncolt egy nagyot.
Hozzászólások