Szerző: Pelusss | aug 13, 2012
Van egy éve, hogy ábrándozok egy gyerekmentes hosszú hétvégéről, nagy alvásról, közös kószálásról, amikor csak úgy létezünk, s nem kell készenlétben állni. Vasárnaptól kezdve minden lehetőség adott volt álmaim megvalósításához. Miután a gyerekeket alapos felkészítés után a nagyszülők gondjaira bíztuk, vasárnap fél hétkor kipattantunk az ágyból, a komplikációk elkerülése végett a lurkók ébredése előtt elindultunk nyaralni.
Útközben sikerült definiálni a tojó és a húsos csirke szavak jelentését, valamint számos más régóta jegelt témát megvitattunk.
Már kora hajnali fél kilenckor megérkeztünk a tett helyszínére. Csak a kutyasétáltatók s a templomba igyekvők jártak az úton. Felhős volt az ég, őszi szél borzolta a hajunkat. Bevásároltunk borból és csokoládéból. Kezdődhetett a nyaralás, melynek első pontja az élményfürdő megtalálása volt. Kerestük is rendesen. Egyszercsak feltűnt egy nagy kerítés, bent pedig egy kedves épület ágaskodott. Juhé, megtaláltuk! Be is álltunk a hosszú autósorba nagy boldogan. A kapunál kellett bedobja az uram minden sofőrködési tudományát, hogy visszaforduljon, ugyanis a temetőbe érkeztünk 😀
Végül megtaláltuk. Túl korán. Sétáltunk egyet, s már nyitottak is. Bevágtattunk, áztattuk magunkat egy kicsit, olvastunk egy kört, s gyakran elhangzottak a következő mondatok: Péter nagyon élvezné ezt a csúszdát. Na ide már Borcsa is bemehetne. Itt ki kéne fogjam Pétert. Borcsa igazán aranyos lenne a kicsi kék fürdőruhájában. Itt Péter úgy rohangászna.
Két óra múlva, mikor már kezdetét vette a heringelés, úgy döntöttünk, nincs kedvünk holnap is ugyanezt csinálni, hazaindulunk. Hosszú sor kígyózott befele, a pénztáros álmélkodott, milyen gyorsan igyekszünk kifele. Romantikus sétát tettünk a a belvárosban.
Este boldogan szedtük le a paradicsomainkat, az uborkát és a barackot is, mind a kettőt. 🙂
A vakáció folytatódik szárazföldön. A gyerekek egy hetet boldogítják a nagyszülőket. A nagyszülők meg minket. 🙂
Szerző: Pelusss | aug 7, 2012
Borcsánka ízig-vérig nőből van. Bár soha nem tanítottuk, szorgalmasan eteti, ringatja, szeretgeti a házban fellelhető mackókat, babákat, boldogan főz, kever, gyúr. Szakértelemmel kezeli a körömreszelőt, a szemöldökcsipesztől pedig extázisba esik. A gender-elmélet itt lett megdöntve, mondjuk, eddig sem hittünk benne.
A kifinomult báj amazon természettel ötvöződik, amikor földre veti magát, s toporzékol, közben fél szemmel kukkolja a nézőközönséget. Ha ott hagyjuk, azonnal rohan utánunk, ismét színpadiasan ledobja le magát, s folytatódik a követelőzés.
Kedvesen hízelgi körbe az apját, odabújik, cirógat, mondikál, úgy ahogy azt kell.
A bátyját imádja, felnéz rá, ő az eszménykép. Reggel az első szava: Péter? Így kérdőjellel. Elárasztja szeretetével. Persze Péternek ez nem mindig jön be. Minden reggeli viszontlátásnak úgy örül, mintha ezer éve nem látták volna egymást. Napközben sokszor teszi-veszi a kezébe kerülő tárgyakat, s közben ezt mondja: ez Péteré. Ha belenéz a tükörbe, s megkérdezzük, kit lát, a válasz természetesen az: Pétert. A minap a mesében Babóca megkérdezte: ki vitte el a sárga tálamat tele mézeskaláccsal? Erre Borcsa rávágja: Péter. 😀
Szerző: Pelusss | Júl 28, 2012
Apát mentünk hallgatni. Ebből azért nem lett semmi, mert Péter leginkább furulyázni akart. Miután kinótáztuk magunkat az erdőben, visszamentünk a sátorba. Ekkor akarta Péter megmutatni apának a legújabb lufiszerzeményt. El is kezdte magyarázni, hogy kuncsorgott érte, s miféle megfeszített munka eredménye volt a lufi. Ekkor hurcoltam ki. Hosszas focizás után megadta magát a lufi, de a szélforgó mindenért kárpótolt. Kb. percenként veszítettük el a papír részét. Egyre kevesebb lelkesedéssel szereltem össze. Miután a kukoricát is megettük, az elővigyázatlan ifjúság hanyagul földre tett söreit próbálta lenyúlni. Az akciót meghiúsítottam. A zokogó áldozat kínjait csak narancsos lónyállal sikerült enyhíteni. A felfújhatós benzinkút rövid ideig hozott színt az életünkbe. Péter szívesebben feküdt az ugráló gyerekek között. Hosszas erdei séta után végre apa is szabadult. A lángos ízlett a fiúknak.
Másnap gyerek nélkül lézengtünk a táborban. Egyszerű volt minden.
Szerző: Pelusss | Júl 15, 2012
6.35: Borcsi ébred. A reggeli kábulatban nem tulajdonítunk fontosságot a visszaaltatásnak. Ezt a nap folyamán többször megbánjuk, mert a kialvatlan gyermek kezelhetetlen.
6.45: Miközben Borcsa a szemeimet próbálja kipiszkálni, eszembe jut, hogy estére vendégeket várunk. Takarítani kell, ebédet, vacsorát készíteni. Egyedül 2 óra, hármasban egy nap sem elég. Apa elmegy dolgozni.
7.5o: Borcsa egy órája nyűgöl, Péter csokoládét követel. Reggelit senki nem kér.
8.oo: Feladom a terveimet. Játszunk. Tornyot építünk, mesét olvasunk.
9.25: Péter negyed szobája kitakarítva (nem azért csak ennyi, mert olyan hatalmas a szoba), a leveszöldséget kb egy órája pucolom (nem azért mert nagy tételben főzök). Csokoládé továbbra is követelődik, reggeli még nem volt. Borcsa passzióból ordít.
1o.oo: A gyerekek vígan homokoznak az udvaron. Ezt hittem. A valóságban azonban Borcsa lehúzta a harisnyáját, megmosta egy pocsolyában, lábat mosott, s a ruháját is beáztatta. Átöltöztetem, ezalatt kifut a leves.
1o.4o: A szomszédok megelégelik az ordítást, a két lány lejön játszani. 1o percig sikerül lekötni a gyermekek figyelmét, ezalatt kitakarítom a fürdőt (gyors vagyok, mi? :D). Aztán közös hintázás. Ezalatt odaég a második 😀
11.25: Borcsa felvonul a szomszédba. Turbóba kapcsolok. Péter segít porszívózni. A vizet reggel óta kb ötödször önti ki a földre a poharából. Elgurul a gyógyszerem. Hangos szónoklatot tartok, rabszolgaságról, robotról és anya kihasználásának ártalmas voltáról. Eredmény semmi. De legalább kitomboltam magam.
12.oo: Péter összeszarta a lepcsőfeljárat előtt a járdát. Kb egy négyzetméteren szétkente. Függőlegesen pedig bokáig. A jelek szerint a seprűnyéllel törölte ki a fenekét. A vizet ekkorra már elvették. Megérkezik a szomszéd lány, kiderül, Borcsa bezabált, majd hátradobta magát a karosszékben, s déli álomba szenderült. Megszívtuk. Keveset fog aludni, nyűgölés folytatódik.
12.3o: Péter szobája befejezve, Borcsi szobája elkezdve, közben Péter megfürdik egy fél talicska esővízben. Az ebédet hiába főztem, senki nem evett belőle.
13.oo: Borcsi frissen és üdén érkezik haza. Péter morcosan fekszik le. Leányokul nekilátunk sütni, főzni. Borcsa lelkesen keveri a túrókrémet, két kézzel elmerül a spenótos masszában, belekóstol a fokhagymába, majd egyenként kiszedegeti a fedőket.
16.oo: Péter ébred. Apa érkezik. Borcsa továbbra is morcos, Péter estig még vagy hatszor földre önti a vizet. De béke van. Együtt könnyebb.:)
Nem minden nap ennyire extrém. Ez egy ilyen volt. És még a délutáni programról egy szót se írtam. 😀
Hozzászólások