A családban mindenkinek van gumicsizmája. Péter az övét kinőtte, Borcsi lábán pedig lötyög a sajátja. Cserélni kéne. De Péter erre nem hajlandó. Ha titkon feladom Borcsira a Péter gumicsizmáját, képes leteperni a földre, s visszaszerezni nagy ordítások közepedte. Így Péter szorong a gumicsizmájában, a Borcsi pedig csoszog az övében. A boltig minimum kétszer szoktuk elhagyni 🙂
Talicskázás
Kilátás
Ribizli
Szerelmetes barack
Tegnapi őzvendégünk
Az egyik nyugodtan alszik, reggel sokáig lustizna, ha hagyná a másik. Merthogy a másik éjszaka sokszor ébred, de reggel mosolyogva ugrik ki az ágyból és nem tűri, ha más alszik. A viszontlátás örömével puszilgat, csipked, nyúz. A félkómás alany ezt rendszerint nem értékeli.
Az egyik szeret heverészni a földön, tétlenül bámulni a plafont, nyugodtan tanulmányozni a mesekönyvet, rajzolgatni, kalapot viselni. A másik nem ül egy percet sem, egész nap jön-megy, intézkedik, pillanatok alatt kiolvas egy könyvet, felmászik a székre, a székről az asztalra, onnan kurjongat. Ezen kívül folyton vetkőzik, semmiféle fejfedőt nem tűr.
Az egyiknek nem erőssége az evés, de szereti a csokit, a szörpöt, mindenféle édességet, keveset beszél és vékonydongájú. A másik imádja a kolbászt, a szalonnát, az uborkát, megveti az édességet, egész nap be nem áll a szája, s jó húsban van.
Tűz és víz. Testvérek. Az egyik Péter, a másik Borcsa.
Hozzászólások