Szerző: Pelusss | jún 4, 2012
Ezerrel készültünk az állatkertbe. Beigértünk oroszlánt, tigrist, de főleg az elefántot reklámoztuk. Péter belázasodott. Az utolsó percig tanakodtunk, mi legyen. Végül a láz elmúlt, s útba ejtettük az állatkertet.
Nem volt egy sétagalopp. Addig osztottuk, szoroztuk az időt, mig egy szűk óránk maradt. Igyekeztünk tempósan terelgetni a két gyermeket, akiket pocsolyák jobban lekötöttek, mint a közönséges makákó. Ébresztgettük az alvó oroszlánokat, kiabáltunk a medvéknek, nézegettük a pávákat, a tigristől féltünk egy kicsit, s az elefántot hiába kerestük, de a kürtöskalácsot mind megettük. Az idő sürgetett, orditások közepedte szuszukálódtunk be az autóba. Jövőre ismét eljövünk, legalább egy fél napra.
Szerző: Pelusss | máj 30, 2012
Borcsa keresztszüleit s két fiúkat vártuk. Vagy egy éve volt egy nagyon sírós, csetepatés találkozásunk. Akkor Péter végigbömbölte a délutánt, idegbajt kapott, ha valaki hozzá merészelt nyúlni a játékaihoz. Kicsit aggódtam, mi lesz, ha összecsapjuk a négy (1, 2, 3, 4 éves) gyermeket.
Játszás lett, baj nem. Felnőttekül ültünk a konyhában, s egy pohár bor mellett megbeszéltük az életünk nagy dolgait. A gyermekek pedig a nappaliban játszottak. Nem kellett igazságot osztani és senki nem sérült meg. Egyre jobb ez a gyermekes dolog 🙂
Szerző: Pelusss | máj 30, 2012
Borcsa allergiás az eperre. Kipróbáltuk. Igaz, még nincs kétéves, ami eperügyben nem árt. Péter imádja az epret, mihelyt kimegyünk az udvarra, lelkesen vágtat az epresbe, tömi magába a finom gyümölcsöt. A baj az, hogy Péter jószívű, azonnal odacitálja Borcsát, és őt is alaposan megeteti. Kétségbeesetten próbálom Péternek elmagyarázni, hogy Borcsa nem ehet epret. Nem érti, húgának miért kellene lemondani e földi jóról. Focizás, hintázás, kődobálás, homokozás, pincelátogatás, szomszédlátogatás, hangyanézés, kutyaetetés, virágszedés, kapálás kilátásba helyezése nem használ. Máskor ezek a kedvenc foglalatosságok. Közben az eper fogy, de nem eléggé. Borcsa pedig foltosodik.
Holnap elutazunk. Mire hazaérünk, lejár az eperszezon.
Szerző: Pelusss | máj 28, 2012
Szerző: Pelusss | máj 28, 2012
Egy hetet a nagyszülőknél nyaraltunk. Piri mamát nyugdíjba ballagtattuk. Az ez alkalommal rendezett kerti parti nagyon bejött a gyerekeknek. Borcsa kiszúrta magának Márta nénit, s egyfeszt rajta lógott. Péter szerette a táncot, leginkább a kör közepén ropta.
De amíg eljutottunk a nagy napig, történt egy s más. A felnőttek készülődtek, a gyermekek unatkoztak. Így eltört egy tányér, egy csésze, s egy váza. Ez utóbbiért a gyermekek vétlenek, Orbán Balázs műve döntötte le a szekrénytetejéről.
Egy napon a nagy unatkozásban Szimattal hármasban megszöktek. Felballagtak a dombra, Péter kinyitotta a kaput, s nekiindultak a világnak. Piri mama talált rájuk. Az eper is megérett, így volt nagy eprészés. Mondjuk, Borcsánál a sóska vezet, így nem jelent konkurenciát eper téren Péternek.
Hozzászólások