Húsvét

Szerző: | ápr 11, 2012

Az idén is a szüleimnél gyűltünk össze megünnepelni a feltámadást.. Péter böjtöt fogadott az ünnepre, csokoládén kivül semmiféle más szilárd élelmiszert nem volt hajlandó magához venni. Volt is etetés ezerrel. Aztán a nyuszi kissé megkésve hozott egy üveg vitamint, hátha…
Ételszenteltetés alatt a két nagyapa vigyázta a gyermekeket. A határkerülőket az viszontagságos időjárásra való tekintettel csak Péterrel néztük meg.

Borcsa fakanállal fogadta a locsolókat. Dicséretére legyen mondva, nem bántott senkit. Péter kora reggel pizsamásan Piri mama segitségével locsolta meg a család hölgytagjait.

Most nyaralunk, örülünk a tél után jött tavasznak, s a sok gyermekpásztornak.

Az elveszett bejegyzés margójára

Szerző: | Már 31, 2012

Olyan szomorú vagyok. Elveszett az előző bejegyzésem, amiben leírtam, hogy apesz egy bajnok, a szombat hőse, s ilyenek. De kár!
De azóta már kiosztottam újra a nap hőse címet, konkrétan apósomnak, aki mindenféle külső segítség nélkül, tiszta egyedül levezényelte a két gyermekkel a mai napot. S nem is panaszkodott (Mondjuk, előző éjszaka Borcsa anyósomat csinálta ki). Az uram messze földön okul, anyósom dolgozik, én hazalógtam iskolázás céljából.

Így esett, hogy barátokkal lógándoztam a városban, Magdussal ebédeltem. Most egyedül vagyok itthon. Ejsze nem is volt ilyen soha. Senkit nem kell fürdetni, fektetni, cumisüvegeket mosni, csak úgy akármeddig, akármit lehet csinálni. Milyen ez, nem tudom? Kicsit zavarban vagyok.