Szerző: Pelusss | Már 31, 2012
Azokhoz az emberekhez tartozom, akiket megnyugtat más nyomorúsága. Főleg ha én is abban a csónakban fulladozom.
Olyan jó volt hallani a tegnap, hogy nemcsak az én gyermekeim verekednek, hanem biza Zsuzska és Jancsi között is elfajul időnként a testvéri szeretet. Pannának sem mindig egyezik az alvásritmusa a szüleiével. Tehát nem csak Borcsa szórakoztatja éjszakánként a szüleit. S hogy a más gyereke is a földre támaszkodik hisztiroham esetén, a város kellős közepén, ha kell mind a kettő egyszerre. Nálunk még csak Péter profi ebben, de Borcsa gyorsan tanul.
Szerző: Pelusss | Már 22, 2012
Nagyon készültünk apa szülinapjára. Finom ebédet főztünk, tortát sütöttünk, igaz, besegített Nils Holgersson valamint Bogyó és Babóca. Különben nem készültem volna el.
Mire az ünnepelt hazaért, Péter magára öltötte a legjobb ingét, s a hozzáillő nadrágot. Borcsi egy szál pelusban flangált, ugyanis épp megadta magát a pelenkája, s át kellett öltöztessem. Gyorsan belegyömöszöltem a szép ruhába. Mindenkinek a kezébe nyomtam egy ajándékot, s előkaptam a tortát, ami a nagy sietségtől kicsit rám borult. Sebaj, mire apa betoppant a konyhába, készen álltunk.
A gyermekek megörültek az apjuknak, de az ajándékot eszük ágában sem volt átadni. Péter nagy ragaszkodással szorongatta a csokoládét. Végül a gyertyaelfújás izgalmai közepedte sikerült kitekerni a kezéből.
Tudjuk, apesz, az igazi ajándék az lett volna, ha nem hányódnak a földön a babák, a székekről nem lóg semmiféle ruhanemű, a puzzle is a dobozában van, a mesekönyvek a polcon, a játékosdobozok tele vannak játékkal, a konyhában egy morzsa sincs a földön, s nem tornyosul a mosatlan a kagylóban. Talán majd jövőre sikerül rendet rakni.
Szerző: Pelusss | Már 21, 2012
Péter reggel nem akart felkelni. Morcosan lustizott. Nem volt ajánlatos hozzászólni vagy hozzáérni. Ezt elég nehéz volt kivitelezni, mivel Borcsi reggelente nagyon szereti Pétert puszilgatni, bemászni az ágyába, csipkedni a nyakát. Az ügyből általános ordítás lett. Erőltetett menetben öltöztünk fel. Péter reggeli helyett csokit és mesét akart. Borcsa szolidarizált a tesójával. Ordítás ezerrel.
Borcsa leesett a nagy székről, illetve a székkel együtt zuhant. Az orrából és a szájából folyt a vér. A fogai nem törtek ki. Az álla lehorzsolódott. A baleset nem gátolta meg abban, hogy tíz perc múlva ugyanazzal a székkel próbálkozzon.
Sapkavásár van. Péter nem hajlandó próbálni. Üvölt, lefekszik a földre, én sem hagyom magam, így felborul a labdás kosár. Az uram a labdaszedegető, Borcsi egy székkel próbálkozik. Nézőközönség akadt. De senki nem tapsolt.
Szerző: Pelusss | Már 20, 2012
A nagyszülőknél gyűlt össze a család. Megjött a tavasz, minden adott volt egy vidám hosszú hétvégéhez. A bacik is. Így hát kevés kivételtől eltekintve a család apraja-nagyja kiütötte magát. Főtt a tea, fogyott a citrom, a szirupos üvegek sem maradtak érintetlenül. Mire valaki kilábalt a bajból, jött a következő.
Ilyen helyzetben volt szívünk otthagyni két beteg gyermeket, s hazajönni egy éjszakára s egy fél napra az urammal. Illatos volt a bor, krémes a sajt, friss a sonka, jó a társaság, s már a lelkiismeret sem furdalt. Másnap újra ott ebédeltünk a nagy családi asztalnál, délután már a hagymákat szurkáltuk a kertben. Péter alaposan átrendezte a fok-és dughagymaágyást. Borcsa Szimattal veszekedett a labdán.
Szerző: Pelusss | Már 7, 2012
Készpénznek vettem, hogy itt a tavasz. A hó már elolvadt. Igaz, a faluban még nem, de a dombunkon igen. Kinyílt a hóvirágunk. Csiripelnek a madarak. Felszáradt a sár, ezerrel süt a nap. Épp itt az ideje, hogy a gyermekekkel bebuszozzak a városba, s egy szép délutánt töltsünk apával négyesben.
Az előkészületeket már reggel megkezdtük, a gyermekek korábban keltek, délelőtt pedig jól lefárasztottam őket, hogy hamarabb kezdődjön a déli alvás. Minden a tervek szerint haladt, Borcsa kettőt is aludt, pedig erre nem számítottam. Kicsit izgultam, hogy a buszmegálló fele menet Péter ne gondolja meg magát, ne döntsön úgy, hogy inkább hazamegy. Ez sem következett be. Sőt még a szomszéd is lekísért.
Minden rendben lett volna, ha sütött volna a nap, ha nem fújt volna a szél, ha nem szállingózott volna a hó és a busz nem késett volna vagy húsz percet. Szétfagytunk. Már indultunk volna hazafele, amikor felbukkant a kanyarban a buszunk. A gyermekek példásan utaztak. Apa várt. Magdus örült nekünk.
Megismételjük, ha eljön a tavasz.
Hozzászólások