Szerző: Pelusss | dec 13, 2011
Péter szeret oviba járni. Reggel örömmel készülődik, délben sokszor erővel kell kivonszolni az oviból. Egyre jobban feltalálja magát, napról napra otthonosabban viselkedik vagyis ugyanolyan hisztiket nyom le, mint itthon. Jó fiú, ha az történik, amit ő akar. Álhatatosan hallgatja a mesét, morzsálgatva eszi az uzsonnáját, szorgosan építőkockázik, amíg van kedve. Egyszer csak hupsz, nem akar mesét hallgatni, inkább a tízórais gyümölcsöt zabálná, amit persze idő előtt tilos megtenni. Kezdődik a tombolás.
Kineveti a sarokba állított társát, vigyorogva áll mellette. Nem érti, miért van elszomorodva a másik. Hiszen nincs is annál jobb dolog, mint egy fárasztó rohangászás után a falnak vigyorogni. 😀
Örömmel vonul ki a mosdóba a többiekkel együtt. Elüldögél a vécén, de nem produkál semmit.
Szóval az alkalmazkodás, a beilleszkedés nem megy. Van, mit csiszolódni.
Szerző: Pelusss | dec 8, 2011
Leányokul vagyunk itthon. Szeretném, ha az ünnepre való készülődés jegyében telnének napjaink. Vágyam teljesülésének legnagyobb akadálya, hogy egy gyermekkel több a baj, mint kettővel. Borcsa játszótárs nélkül maradt, így egész nap rajtam kéri számon a játszást. A második számú probléma, hogy Borcsa nem akar adventi készülődni. Hiába hallgatjuk kedvcsinálónak a karácsonyi muzsikát, Borcsa nem akar mézest sütni, rom eltakarítani, a karácsonyi nagy rendrakásra sem vállalkozik.
Ezeken kívül viszont minden mást megcsinál, félkézzel dolgozik, a másik kezével belém kapaszkodik. S ha véletlenül pár percre mégis kiszaladnék a konyhába, mire visszajövök, a csúszda tetején egyensúlyozva kiabál, hogy mentsem meg. Volt bátorsága felkapaszkodni, de lecsúszni még nincs.
Azért nem hagytam magam. A délelőtti gyors szundi alatt mégis begyúrtam egy adag mézest. Megsütni már nem volt időm. Bízom benne, hogy a délutáni alvás többet tart majd, s akkor befejezem a mosogatást is.
Szerző: Pelusss | dec 5, 2011
Egyszer a nyáron beharangoztam, hogy Pétert beirattuk oviba, az óvónénik határozottan megígérték, hogy nem jelent gondot, ha nem szobatiszta, mindig vannak pelenkások. Ennek fényében szaporán nézegettük Bogyó és Babóca egy napját az óvodában, rendszeresen ellátogattunk játszóterezni az ovi udvarára, ősz közeledtével felújítottuk a Péter ruhatárát, beterveztük az eljövendő életünket s beprogramáltuk magunkat garat és székletvizsgálatra. Izgatottan vártuk a tanévnyitót. Még csak hármat kellett aludni. Na, ekkor üzente meg az óvónéni, hogy inkább ne menjünk, ha Péter nem szobatiszta, s amúgy sem érti, miért vergődünk, ha én otthon vagyok. Hogy milyen szóáradatot szántunk az óvónéninek, inkább nem írom le. Végül megtartottuk magunknak, s örültem, hogy nem egy ilyen “szavatartó” óvónéni fogja a gyermekemet délelőttönként nevelgetni.
Az óvodatémát ejtettük. Sokszor unatkoztunk itthon halomba, de örültünk, hogy nem gyűjtöttük be az aktuális vírusokat, s Borcsival is van, ki játszon.
Igen ám, de anyósom beszervezte Pétert a szomszédjukban levő református óvodába. El is mentek ma reggel. Péter példásan viselkedik. Sírás nélkül maradt a gyerekekkel, velük énekel, imádkozik. Az almát nem kéri kockákra vágva, hanem úgy egyben héjastól rágja, mint itthon. Reméljük, lenyeli, s nem köpi ki, mint itthon. Kisszék helyett a szőnyegen ül, pont mint itthon a nagy rojtos bojtos szőnyegen, amin kitűnően lehet rajzolni, játszani, szundizni, heverészni és uzsonnázni.
Péter mától beláthatatlan ideig óvodás.
Szerző: Pelusss | dec 1, 2011
Előre ittunk a medve bőrére. Úgy esett, hogy Borcsa szülinapját két héttel korábban ünnepeltük a családdal.
Az alig egyéves szülinaposunk megtette első önálló lépéseit. Azóta is lelkesen lépeget, s mászik a csúszdára. Lecsúszni nem akar, csak felmászni. Az éjszakáink javultak, de még távol állunk az átaludt éjektől. Borcsa sokat okosodott, sokat tanul Pétertől. Most épp nagyon hiányzik mindenkinek Péter, aki a nagyszülőknél várja a Mikulást. Borcsa időnként bevágtat a bátyja szobájába, s megnézi, nem-e jött haza.
Mi történik? Nem értem.
A szülinapos
Puszi Péternek
Szerző: Pelusss | nov 27, 2011
Hozzászólások