Szerző: Pelusss | nov 24, 2011
Tegnap annyi minden történt. Egy óra alatt tepert le életem legvadabb mellgyulladása. Apának rossz volt a dolgozdás napja. Péter nagyon durván hatástalanította Borcsit, majd éjszaka vándorútra indult.
Három felnőtt és két gyerek kuksoltunk a szobába, mindenki elvolt a maga testi vagy lelki nyomorúságával. Péter kihasználva a felnőttek bambaságát, egy üres cipzáros tasakkal lesújtott a mit sem sejtő Borcsi fejére. Annál tovább nem is vette zokon a leányka, mama vigasztalgatta, apa pedig Pétert regulázta. Mire észrevettük, hogy komoly testi sértésről van szó, Borcsa homlokán már csorgott a vér. A kutacsa mellett sértette fel a bőrt a cipzár.
Éjszaka, mig Borcsát győzködtük alvás ügyben, Péter lemászott az ágyából, az alvást a szoba közepén folytatta.
Szerző: Pelusss | nov 11, 2011
Estére kimenőt kaptam. A tervek szerint édesanyám elringatja Borcsát, úgy ahogy a nappali alvásokkor is szokta. A ringatásban nem is volt hiba, de alvás helyett üvöltés volt. Addig, amig haza nem jöttem, nagyjából egy órán át. Péter vidám volt, a család többi tagja megtépázott idegrendszerrel várta érkezésem.
Szertefoszlott egy csomó álmom. Először is Borcsa nem fog leszokni a szopizásról, legalábbis nem akkor, amikor én szeretném. Tehát nem megyünk az urammal kettesben sehova egy hétvégére sem, s három napra sem. Másodszor is nem fogok átaludni úgy mutatóban sem egy éjszakát még egy darabig.
Evvan.
Szerző: Pelusss | nov 11, 2011
Az állomási borbélyműhely állandó pont szülőfalum életében. Amióta az eszemet tudom ugyanott, ugyanazzal a Zoli bácsival működik. Nem érintette a változások szele. A rendszerváltás után nyiló divatos fodrászatok sorra bezártak, de a borbélyműhely állta a sarat. Ugyanazzal a vaskályhával, tükörrel, vas forgós székkel, mint harminc évvel ezelőtt. Ide tévedtünk be Péterrel nyiratkozni.
Zoli bácsi előkapta a műbőrös szivaccsal gondosan bevont deszkát, a szék karjain keresztül tette, arra ült Péter, hogy jól lássa magát a tükörben. Megkérdezte, hogy géppel nyirhatja-e hátul. Persze, mi is azzal szoktuk. Legalább hamarabb megvagyunk. Amikor a viharverte hajnyiró beleszántott Péter loboncába, meghűlt bennem a vér. Arról nem volt szó, hogy egy centisre van beállitva a gép. Csak annyit tudtam dadogni, hogy a többit inkább ollóval tessék. Péter szemből egy jóvágású frizurával, hátulról egy szellős nyári séróval rendelkezik. A végén az aranykezű mester bepacsulizta a gyermek fejét, gyanitom a szer szintén a kommunizmus idejéből maradt raktáron. A nyakát púderes pamaccsal porolta le. Húsvéthétfős hangulatban érkeztünk haza.
A fiúnk példásan viselkedett.
Szerző: Pelusss | nov 10, 2011
Borcsa megdöntötte a saját rekordját. Két és fél órát autózott bömbölés nélkül. Szundizott, eszegetett, bambult ki az ablakon. Csak a hátralévő másfél órát morculta át. Péter, mint mindig, jól nevelten várta, hogy megérkezzünk.
És megérkeztünk. Azóta a nagyszülők kényeztetnek. Csuda jó. A mellgyulladásom seperc alatt meggyógyult, sokat tekergek. Borcsa napi egyszer szopizik, igaz estefelé már bújócskázunk, hogy ne lásson meg. Éjszaka hozza a formáját, pótolja az elmaradt nappali szopizásokat. Péter a régi, időnként kiesik a jótestvér szerepből, de alapjába véve nincs gond vele.
Nyaralás van.
Szerző: Pelusss | nov 2, 2011
Volt egy szép kövér családi hétvégénk. Apának volt két majdnem szabadnapja. Ki is használtuk rendesen, apát és az időt is 🙂
Az első majdnem szabadnapon elkísértük dolgozni. Amíg apa ügyet intézett, galambokat etettünk a Főtéren, majd elkísértük a Bisztróba. Borcsa tapintatosan szundiba merült, így vele nem volt gond. Péter az almaleves ragacsos kezével végigtapizta az üvegajtót, de cserébe testével feltörölte a padlót. Miután apa elrendezte ügyes bajos bisztrós dolgait, elindultunk vásárolni. Mire megérkeztünk, volt két hisztizsákunk, egy nagy s egy kicsi.
Péter boldogan szabadult be a menyasszonyruha szalonba, hol simogatta, hol cibálta a nemes kelméket. Összetapizott minden tükröt, amerre jártunk, a cipősboltban kiborogatta a dobozokat. Borcsát mélységesen frusztrálta bátyja nagy szabadsága, ment volna utána. Mindkét gyermek egyszerre akart az apjuk nyakába ülni. S mi közben kabátot vásároltunk volna. A tervet felfüggesztettük.
Kedden kimentünk a temetőbe. Amíg a szertartás folyt, Péter faágakat gyújtott meg a gyertyáktól. Nem sérült meg senki, a kabátja is csak majdnem égett le. Borcsi ájtatosan danolászott.
Hozzászólások