Szerző: Pelusss | okt 18, 2011
Hol vannak azok a régi szép idők, amikor Péterrel kettesben vagy hétvégén hármasban lustiztunk reggelente. Bambultunk egy kicsit a semmibe, mesét olvastunk, beszélgettünk, mielőtt elkezdődött volna az élet. A körülmények most is adottak, de Borcsi képtelen lustálkodni, tétlenül heverészni. Neki mennie kell, felállni, ülni, mászni, s megint felállni, s menni fejjel lefele az ágyról.
Borcsi mindig turbó üzemmódban van. Nem tud a fenekén ülni, feláll az etetőszékben, a babakocsiban, szopizás közben. Éjszakánként mikor felsír, mire beérek a szobájában már ül vagy áll az ágyában. Egy örökmozgó. Csak győzzünk a pörgést!
Szerző: Pelusss | okt 18, 2011
Volt nekünk egy segítőkész kisfiúnk. Jámbor volt és szorgalmas. Huss, eltűnt.
S lett helyette egy csintalan kópé, aki válogatott rosszaságokon töri a fejét. Vigyorogva nézegeti a szüleit, s közben csorgatja kifele a levest, a szőlőlevet. Csillogó szemekkel nyomogatja szét a szőlőszemeket. Boldogan rágcsálja a színes ceruza hegyét. S várja a reakciónkat, ami nem szokott elmaradni. Egyelőre eredmény nulla. Próbálgatja a határait. Borcsi lefegyverezésére újabb módszert eszelt ki. Egy az egyben ráfekszik Borcsira. A módszer hatásos, Borcsi moccanni nem bír, épp csak kiabálásra futja.
Szerző: Pelusss | okt 7, 2011
Jelentem, összerázódtunk. Szőlőt eszünk, sütőtököt majszolunk, diót ropogtatunk, aranygaluskát sütünk, homoktövist kóstolgatunk. Kiszedtünk a paradicsomtöveket, Péter hűségesen szüreteli a paszulyt, segít átültetni a virágokat, cipeli a karókat, a karalábékat, kupacba gyűjti a körtéket, hogy télen az őzek megtalálják, tartja a kosarat a csipkebogyónak, szőlőnek. Borcsi eközben titkon füvet zabál, követ szopogat, feláll a kiskert mellett, s lépeget a dimbes-dombos terepen. Falevelet gyűjtünk, s gesztenyét keresünk (még nem találtunk), bámuljuk a madarakat, seperjük a kedvenc harlekinkaticáinkat.
Péter időnként egy jól irányzott paskolással hatástalanítja Borcsit, máskor pedig felszedi a földről a morzsákat, s megeteti vele. Szó nélkül megy kezet mosni, segít asztalt teríteni. Amikor apa hazaér, két gyerek rohan vele szembe, egyik szalad, másik mászik. S mindenki vigyorog. Este nagy hancurozás s szőnyegen, két gyermek döböcsköli a szüleit.
Éjszaka Péter kivételével mindhárman felkelünk egy párszor. Apa próbálja átvenni a szerepkörömet Borcsinál. Szívesen át is adnám, lassan tíz hónapja, hogy minimum négyszer kelek éjjelente, de van hogy 9-szer. Nappal pedig képtelen vagyok lefektetni az agyamat. A testem még bedől az ágyba, de az agyam ketyeg, képtelen aludni. Borcsi nem hagyja magát, illetve engem. Folytatódik a hogyan csináljuk ki szüleinket, főleg anyát projekt. A módszereinkről, a bódítószerek sikertelen alkalmazásáról, a mesélős, ringatós, simogatós technikákról nem mesélek, már egyszer megkaptam, hogy kutyául nevelem a gyermekeimet. Nem esett jól, viszont elég rosszul. Még egyszer nem kérek belőle. 🙂
Szerző: Pelusss | okt 2, 2011
Három hét kiszállás után megjött Péterünk! Úgy örültünk egymásnak. A mi ügyes, okos, szép nagylegényünk szófogadóan üldögélt a vonatban, amíg el nem aludt. Nem rohangászott, mint legutóbb. A nagyszülők csupa jót meséltek róla.
Ahogy apát meglátta az állomáson, nem tett nélküle egy lépést sem. Hazaérkezése után számbavette a házat. Borcsinak puszit adott, integetett a kutyánknak, kipróbálta a csúszdát, örült a szomszédoknak, megnézte az epret, felfedezte a játékait. Délután megújult erővel vetette be magát a kéményseprésbe. Gabi tatának és apának segített. Volt látszata a munkának.
Nem győztük csodálni, milyen szép nagy, már majdnem önálló fiúnk lett. Egy napig tartott a varázslat.
Másnap borzasztóan zavarta, hogy Borcsi hozzáért a mesekönyvéhez, hogy rakosgatja a kockákat. Egyre csak azt mondogatta: Hagyd el, hagyd el! 😀 Borcsa is nehezen tolerálta, hogy a két hétig egyedül irányított birodalomba trónkövetelő költözött. Versenyt bömböltek. Mire hazaértem a templomból, apa ketyegett. Kell egy pár nap, amire letisztulnak az erőviszonyok.
Szerző: Pelusss | Sze 30, 2011
Örültem, hogy végre nekem is van egy evős gyermekem. Oszt nem tartott sokáig a nagy vigyorgás. Borcsa az utóbbi napokban nem akart enni. Szopizni annál inkább. Már a spenótot sem ette meg, sőt a pityókát is csak immel-ámmal. A pelyhecskét viszont pusztította. Kukoricapelyhecskéről van szó.
Eltelt néhány nap, amiíg rájöttem, csak azt hajlandó megenni, amit meg tud fogni a kezével. Ugye a pépesített ételeket nem igen lehet kanál nélkül enni. Ma felsorakoztattam a tányérjára zöldpaszulyt, murkot, zellert, petrezselymet, s szépen egyenként megeszegette. Desszertnek elkapott egy fél almát, egy ideig azt is elrágcsálta. Megjött az evőkéje.
Hozzászólások