Szerző: Pelusss | aug 26, 2011
Premier volt a tegnap. Kora reggel jól itthon hagytam Borcsit édesanyámmal, s elmentem Péterrel a városba. Egész délelőtt nem voltam lőtávolságon belül, úgyhogy Borcsa eredménytelenül követelhette volna az anyatejet. De nem követelte. Virgoncan eljátszott a nagymamájával, bevágta a kedvenc pityókáját, oszt kész.
Ezalatt Péterrel cipővásáron voltunk. Péter az előzetes egyezményünket egy-kettőre felrúgta, túl sokat nem gyalogolt, inkább cipeltette magát. Illedelmesen felpróbálta a cipőket, csak azt nem volt hajlandó felhúzni, amit végül megvettünk. 😀 Helyenként átrendezte a dobozok tartalmát, újrafogalmazta a polcok dizájnját. Egy lilabojtos fehér balerinacipőt ki is választott, de könnyen hagyta magát lebeszélni.
Egy gyors blúzvásárlást is megejtettünk. Amíg az üzletben keresgéltem, Péter a próbafülke függönyével játszott, időnként felvillantva a félmeztelen vásárló bájait. Két blúzot is sikerült felpróbálnom, Péter közben a tükröt tapogatta. Az elárusítónő el is rikkantotta magát, hogy váj, szegény gyermek összevágja magát a tükörrel (hihihi), de inkább magát sajnálta, hogy foghat neki takarítani.
Végül buszra ültünk, Péter lehúzta a cipőjét, összekulcsolta a kezeit, s hazáig meg sem mukkant. Hazaérkezésünk után Borcsából is elszállt a jóleányság, Péter is kibontakozott. Alig vártam a déli fektetést.
Szerző: Pelusss | aug 19, 2011
Az éjszaka az első riasztásnál megkérdeztem az uramat, hogy akkor ugye most itthon vagyunk. A sok kiszállás után félálomban nem mindig tudom, hol ébredtem. A minap is teljesen tanácstalanul ültem, hallgattam Borcsi követelőzését, s közben azon tusakodtam, hol vagyok, merre fele induljak lefele az ágyról. Az elmúlt két évben a legextrább éjszakai kalandom az volt, amikor nagy csörömpölés közepedte megbotlottam a babakocsiban, s hasra estem. Le is ment a kulimáz rendesen. 🙂
Szerző: Pelusss | aug 16, 2011
Péter el akarta venni a Borcsi kését, s jól elvágta az ujját. Ezalatt az éhes szülők, a szintén éhes nagyszülőkkel zabáltak. Az úgy volt, hogy kissé elcsigázottan érkeztünk haza a játszótérről, s hogy erőre kapjunk, rögtön leültünk vacsorázni. Péter köszönte szépen, nem kért semmit. Jött-ment az asztal körül. Borcsit kézről kézre adtuk, mert nem volt hajlandó egyedül kuksolni. Éppen az apja volt a soros. Hogy, hogy nem Borcsi elvett egy kést az asztalról, s azzal hadonászott. A felnőttek továbbra is a tányérjukra koncentráltak, de Péter rögtön vérszemet kapott. Nem tisztességes, hogy ő sohasem késezhet. Megmarkolta a kés élét, de rögtön el is engedte. Ömlött a vér az ujjbegyéből.
Szerző: Pelusss | aug 14, 2011
Egy teljes hét, amikor nincs ingvasalás, főzés, hármasban babázás, de van pancsolás, kirándulás, befőzés, ráadásul két gyerekre négy felnőtt és egy kutya jut, ami igazán luxus az otthoni mostoha körülményekhez képest. Apát sem várjuk türelmetlenül haza délutánonként, mert itt van velünk egész nap 🙂
Péter szemrebbenés nélkül kakálta össze a strandot, a fenekéből kilógó barna farkincára lettünk figyelmesek, s kezdtük keresni a termés első részét. Meg is találtuk szép kis halomban a pokrócunk mellett.
Borcsi ügyeskedik, egyfeszt felül a babakocsiban, mikor aludni kellene. Nagyon érdekli Péter, mindig lesi, mit csinál. Van, hogy eljátszanak ketten, piszéznek, bújocskáznak egy kalappal, vagy a fejüket koppantják össze. Mondjuk, ennek legtöbbször sírás a vége 😀
Hosszú idő óta először az is megtörtént, hogy az urammal kettesben mentünk vásárolni. Semmi gyermek. Érdekes volt 🙂 És egy este kirúgtunk a hámból. Éjfélig disznótoroztunk a barátainkkal a varsolci kultúrotthonban. Borcsi meg sem hessintette a hangos muzsikát, az eget rengető nótázást, tapsvihart, aludt a babakocsiban, mint a bunda.
Szerző: Pelusss | aug 13, 2011
Az úgy történt, hogy Művész barátunk feleségül vette Andit. Nagyon készültünk az esküvőre. Talán még jobban, mint az ifjú pár. Végre gyerek nélkül bulizunk a barátokkal, szép ruhában, frizurával, s miegymás. Az egyszerűség kedvéért a templomi esküvőt kihagytuk. Miki tata otthon maradt Péterrel, mi pedig Piri mama és Borcsa kíséretében elindultunk a városba. Mire a fodrászhoz értem, Borcsa alapos kenyérpakolást rakott a nyakamra. Amíg szépültem, a család többi tagja a fodrásznő kölcsöngyerekére vigyázott.
A tervek szerint Piri mama Borcsával babakocsizik vagy 3 órát a parkban, én szükség esetén szoptatok, aztán alvás egy közelben lakó barátunknál, ahol telefonhívásra lesz jelenésem a Borcsa igényei szerint. Ehhez képest zuhogott az eső, a parkozást áttettük a vendéglő teraszára, ahol Borcsi ügyet sem vetett rám. Ám ahogy lefektettük, egyből megnőtt az anyaigénye. Az elején igencsak sűrűn követelőzött. Nem használt semmi, sem a babakocsi, sem Piri mama kitartása. Így hát szaladtunk szoptatni szaporán. Éjfél után aztán jó mélyen elaludt, akkorra mi fáradtunk le, de hajnali 3-ig nem hagytuk magunkat. Otthon még aludtunk 3 órát megtűzdelve három etetéssel, aztán korai ébresztéssel kezdődött a vasárnap. 8 plusz 4 vendég érkezett. Az éjszakához képest jól álltuk a sarat. Biztos azért, mert felszabadultak a rég nem látott bulizós boldogsághormonjaink. 🙂
Hozzászólások