Délutáni apavárás
Borcsa éjszakái
Hűha! olyan történt az éjszaka, amire 8 hónapja csak egyszer volt példa: Borcsa 4 órát aludt egyszuszra. Reggel fájt is minden porcikám a sok alvástól, nincs hozzá szokva a testem. 🙂
Tegnap már nagyon bennem volt egy panaszkodós bejegyzés, hogy Borcsa így meg úgy, hogy félóránként ébred éjszaka, hogy kicsinálja a familiát (az uram szerint szándékosan) azzal, hogy csak én tudom megnyugtatni, persze szopizással. Hiába megy az apja, ringatja, babakocsiztatja, még a Péternél jól bevált mesélés sem használ. Beltelt a hócipőm azzal, hogy hetek óta vissza sem bújok jóformán a paplan alá, máris ébresztő van. Ráadásul harmadik hete, hogy segítség nélkül álljuk a sarat, s így nappal sincs lustizás. Szóval már nagyon elegem volt ebből az anyabajból, s erre jött egy ilyen ajándék 🙂 Még sok ilyen éjszakát kérek, mondjuk, hogy arra is vágyom, hogy nyolc hónap után aludjak végre bár 8 órát egy adagban.
Értem én, de…
Egyszer régen, amikor még dolgozába jártam, lógott egy cetli a stúdió ajtaján. Ez állt rajta: Értem én, de lesz@rom. A mondatban lakozó mélységet mostanában kezdtem megérteni.
Péter érti, hogy evés után nem borítjuk ki a földre a fél tányér levest, hogy nem dobáljuk szét kanállal az ennivalót, hogy nem pakoljuk ki a szemetest, nem gyalázzuk meg a szobanövényeket. Azt is érti, hogy Borcsától nem szedjük el a játékot, nem mossuk meg az arcunkat a pocsolyában, nem köpködjük körbe a házat megrágott almával és sütivel, nem dobáljuk vissza a leszedett uborkákat az uborkásba. Érti, de magasról tojik rá. 🙂
Dömzsi Bözsi
Hisztis vendéglátás
Ezt a találkát már rég össze szerettük volna hozni. Arról sejtelmünk sem volt, hogy csak mi szülők erőltetjük a barátkozást, a gyerekek nincsenek elvarázsolódva az ötlettől. Péter egyenesen kiviselte magát.
Emma szép kicsi fehér szoknyába, piros pepita ingben érkezett hozzánk. Fürtös hajával igazi kisasszony volt. Még egy labdát is hozott Péternek. De gyermekünket nem lehetett lekenyerezni. Gyakorlatilag egy kerek órán át ordított. Csak azért nem többet, mert ekkor hazamentek a vendégek. Az összes labdával Péter akart játszani, ha véletlenül Emma a csúszdájához közeledett, Péter hisztirohamba tört ki, képes volt üvöltözve üldögélni csúszda tetején, csakhogy más ne használhassa. Emma semmilyen játékhoz nem érhetett hozzá.
Szegény kis Emma, nem volt szokva ilyen hangos fogadtatáshoz. Nagy barna szemeivel ijedten bámulta Pétert, és zokogott. A gyerekek teljesen megkönnyebbültek, amikor búcsút kellett inteni egymásnak. Amikor megígértem, hogy majd mi is meglátogatjuk, mindkét gyermek zokogásba tört ki. 😀
Hazaérkezésük után Emma még sokáig mondogatta: menj el! Hess!
Hozzászólások