Szerző: Pelusss | Júl 3, 2011
Péter kapott egy kalapot, nem nagy, viszont elég kicsi. Kb. a tavaly nyárra lett volna jó. De ez őt nem zavarja. Kizárólag ebben a kalapban hajlandó létezni, csak fürdéskor és esti alvás előtt válik meg tőle. A délutáni alvást simán lezavarja kalapban. Reggel addig nem hajlandó megmosdani, amíg fel nem teszi a kalapot a fejére. A kalapos viselet következtében a haja teljesen kukkra áll, de ez teljesen mindegy, úgysem látja senki kalap nélkül. Ha kint hideg van, az őszi sapkára, esetleg a kapucnira teszi fel.
Szerző: Pelusss | Júl 3, 2011
A könyvbemutatóra nagyon készültünk. Péter jól kipihente magát. Borcsi hetente egyszer kakál, az eheti porciót éppen akkorra időzítette, amikor megérkeztünk a templomba. Kint zuhogott az eső. Péter a mise alatt példásan viselkedett. Borcsit az autóban altattam, a szundit a templomban folytatta.
Péterből egyből kiszállt a jófiúság, amikor meglátta az anyját. A könyvbemutató elején már virgoncan sétált az oltár előtt, rendezgette a mikrofon huzaljait. Nem maradt más hátra, kimentünk az autóba. Miután mindent összemorzsáltunk, szétdobáltuk a babástáska tartalmát, összematattuk a vizes esőernyőt, visszamentünk a templomba. Épp jókor érkeztünk, elérkezett Péter fellépésének az ideje. Szépen kihúzta magát, jól megmarkolta a virácsokrot, odacipelte Gabi tatához, s boldogan átnyújtotta neki.
A könyvbemutató utáni fogadáson nem lehetett leszedni a színpadról. Ott tombolt, szaladgált, mászott fel-le. Mondtam is, hogy a következő befektetésünk egy színpad lesz a nappaliban 🙂
Szerző: Pelusss | Júl 3, 2011
Csíkban az idén is hétköznapra esett a nyár 😀
Legjobb befektetésünk a nyaralás alatt egy pár 22-es gumicsizma volt. Péter dacolva a cudar idővel, virgoncan ugrándozik a pocsolyákban. Eteti a csirkéket, üldözi a macskát, hintázik, cipeli a kalapácsot, elrejti az öcsém pénzeit (még nem találtuk meg a titkos rejtekhelyet), focizik, fürdik a fűrészporban, nagyokat alszik és eszik.
Borcsi az első napokban teljesen össze volt zavarodva, csak velem bírt létezni. Egyből füstbe mentek az egyedül tekergős, barátnőzős álmaim. Ketten döcögünk mindenhova. Így az első hét végére elértük, hogy elvan nélkülem, ha nem lát vagy nem hallja a hangomat.
Szerző: Pelusss | jún 26, 2011
Két gyerek, két felnőtt, öt csomag, hat óra vonatozás.
Borúlátó változat
Péter áttombolta a délelőttöt. Én becsomagoltam, ő ki. Hiányzott neki Süsü, apa elvitte a dolgozdába a lepitopit, így nem volt mese. Kint zuhogott az eső. Délben nem alhatott, mert indulni kellett az állomásra. Így többszörösen morcos volt. Indulás előtt magára borította az utazóbőröndöt. Borcsi mélyen együttérzett Péterrel.
A hat óra utazás nem volt leányálom. Kiválasztottuk azt a szép nyári napot, amikor a legtöbb egyetemista utazik hazafele, így a szesszió végeztével. Harsány nyávogásunkkal mindenkit sikerült lebeszélni a gyermekvállalásról. Borcsi kizárólag ölben volt hajlandó vonatozni (kitűnő karizom erősítő gyakorlat), sőt azt is kikövetelte magának, hogy állva fogjuk. Péter és Borcsi ádázan harcoltak az anyjukért. Mindkettő rajtam akart lógni. A hangosabb győzött. A másikat átadtam mamának. Így cserélgettük a gyermekeket hazáig. Komolyan fontolgattuk, hogy a célállomás előtt egy órával leszállunk, s az öcsém majd értünk jön. Gyakran nézegettük az óránkat. Megérkezés előtt egy fél órával Borcsinak végleg betelt a pohár. Üvöltött mint a huzat, amíg végre le nem szálltunk. Közös megegyezés édesanyámmal: ezt a bulit ebben a formában nem ismételjük meg.
Derűs változat
Időben sikerült összecsomagolni. Péter a körülményekhez képest tűrhetően viselkedett. A vonaton aludt egy órát, igazán rendes fiú volt. Rajzolgatott, mesét olvastam neki, eszegetett mamával, sétálgatott, eljátszott a kalapjával, popsitörlővel takarította a vonatot, bambult ki az ablakon. Külön móka volt a labdázás, amit Borcsi hangos nevetése kísért. Borcsi leginkább a folyóson szeretett “álldogálni”, de így legalább nyugodtan élveztem a tájat, nem zavart be Péter folyton a képbe. És kétszer aludt. Szopizni is elég nyugisan tudtunk. Pétert felvillanyozták az utasok laptopjai, de csalódnia kellett, senki sem nézett Süsüt. Minden utas rágcsálnivalóját megkívánta, de beérte a saját elemózsiájával. A megérkezés öröme erősen tombolt bennünk, mikor leszálltunk az állomáson.
Az igazság valahol a két történet között van 🙂
Szerző: Pelusss | jún 17, 2011
Péter szertartásosan ült a babakocsiban. Összekulcsolta a kezét, ki tudja, miért fohászkodott. Én teljesen össze voltam zavarodva, csodálkoztam, hogy ilyen hamar ide jutottunk. Így döcögtünk a poros úton, végig a falun egészen az óvodáig, ugyanis Pétert beírattuk a napközibe.
Megilletődve adtam oda a keresztlevelet, össze-vissza érdeklődtem mindenről, tudjuk, mi vár ránk ősztől. A heti egy kötelező csokis kifli-üdítő tízórain kicsit meglepődtem. Péter még életében nem evett csokis kiflit, üdítőt sem igazán, esetleg gyümölcslevet. S azon is elcsodálkoztam, hogy a gyümölcsevés nem szerepel a programban.
Pétert nem érdekelte semmi az oviban, gyorsan szedte a lábát kifelé a csúszdához. Eljátszottunk egy darabig, csodálkozva nézte a gyermekeket. A végén nem nagyon akaródzott hazajönni. Mondtam, ha ennyire tetszik, ősztől minden nap jöhet, sőt délutánonként ott is alhat. 🙂
Hozzászólások