Itt vagyok!
Mutogatás
Szent Antal napján mi is elmentünk a ferencesekhez, hogy megáldják a gyerekeket. A templom előtt gyülekeztünk, papok, gyerekek és szülők, vártuk, hogy a gyereksereg együtt induljon a másik templomba. Péter minden taxishoz odament és integetett nekik. Nagyon mókás volt. Aztán egyszer gondolt egyet, felhúzta a blúzát, s mutató ujjával elkezdte mutogatni a fütyijét. Mit mondjak, zavarba jöttünk. Szerintem a csokorba kötött nadrágmadzagot mutogatta. De ez rajtam kívül senkinek eszébe nem jutott 😀 Minél inkább próbáltuk elterelni a figyelmét, annál inkább produkálta magát. Végül csendben, vigyorogva megvártuk, míg elmúlik.
Egy átaludt éjszaka
Hónapok óta minden este reménykedem, Borcsi ma átalussza az éjszakát. S lőn, 6 hónapos korára tényleg megtörtént a csoda. Meg is lett az eredménye. A három-négyszeri ébredéshez szokott testem nem tudott mit kezdeni a helyzettel, összefogott a hónapok óta rám telepedő fáradtsággal, s produkált egy szép mellgyulladást. Lázzal, piros folttal, fájdalommal, úgy ahogy ezt kell. Egy fej káposztát borogattam magamra, látszólag minden eredmény nélkül. Végül beszedtem az antibiotikumot, s még egy fej káposztát elpusztítottam. Megmenekültem a sebészkéstől. Hurrá!
Borcsi azóta kíméli a testemet, továbbra is háromszor ébred éjszakánként. 🙂
Bánatosan
Testvérség
Péter tisztességesen felhizlalva érkezett haza a nagyszüleitől. Már tudott pelus nélkül is pisilni. Na jó, nem mindig, de néha összejött. Apával ketten utaztak haza, mukk nélkül ült az autóban. Örült nekem, s egy kicsit Borcsának is. Este négyen viháncoltunk, apával konstatáltuk, hogy milyen jó így négyesben. Mondtam is, hogy élvezzük az érzést, mert nem tart sokáig 🙂
Jól gondoltam, ugyanis másnap reggel Péter nekiállt rendet tenni. Először is Borcsi csak ne rágja a lábát, ha nem ért a szóból, kap két taslit. Borcsi csak nézte kerek szemekkel, hogy mi történik. Másodszor is Borcsi ne rágjon semmiféle játékot, sőt ne is tartson a kezébe semmit, s még a takaróját is el kell venni tőle, amin épp fekszik. A nagy rendezgetés közepedte próbáltuk Pétert jobb belátásra bírni. Nem sok sikerrel. Így ment ez vagy két napig. Borcsi kapott egy pár sallert, a végén már nem is sírt, tudta, hogy ez ezzel jár.
Egyszer csak a jég megtört. Borcsi hangosan ránevetett a bátyjára, Péter is beadta a várat, hangosan hahotáztak. Azóta már bújocskáztak is. Péter hol a saját arcát, hol a Borcsáét takarta el egy terítővel. Nagyon élvezték mind a ketten.
Hozzászólások