Szabadság

Szerző: | máj 24, 2011

Rég  volt, mikor egy dolgot megszakítás nélkül be tudtam fejezni. Most úgy kezdek hozzá a főzéshez, takarításhoz, olvasáshoz, kertészkedéshez, hogy tudom százszor meg kell szakítanom, amíg a végére érek. Mert Borcsa elkeseredik vagy Péter unatkozik.
Rég volt, mikor a napjaim terv szerint haladtak. Terv most is van, de rendszerint teljesen párhuzamosan, össze-vissza teszek-veszek.

Rég volt, mikor szabad voltam. Oda mentem, ahova akartam, s akkor, amikor akartam. Most oda megyek, ahova a babakocsi befér, akkor, amikor nem süt nagyon a nap, nem fúj túlságosan a szél, s nem esik az eső. Addig maradok, ameddig Borcsi megéhezik.

Rég volt, mikor beültünk vacsorázni az urammal kettesben. Most felváltva eszünk otthon. Apa eteti Pétert, én Borcsit sétáltatom. Aztán cserélünk.

Jól van ez így. Tudom, lesz egy hétvége egyszer valamikor, amikor csak úgy kettesben kószálhatunk, nem lesz rám kötözve senki, s az uram nadrágját sem fogja cibálni senki.

Borcsival az élet

Szerző: | máj 24, 2011

Péter folytatja a nyaralást, Borcsival hazajöttünk. Olyan könnyű, laza, már majdnem szabad az élet egy gyermekkel, hogy csak. Borcsi jó sokat mondikál, vigyorog, forgolódik a földön, elnézi apát a kertben, ahogy kerítést épít, anyát, ahogy gyomlálja a veteményest, szó nélkül ül a hordozókendőben, miközben besétálunk a faluba. Na jó, van, mikor nincs kedve mondikálni, vigyorogni, bámészkodni. Ilyenkor hordoztatja  a nagy fenekét. S mi hordozzuk.  🙂

Eper

Szerző: | máj 22, 2011

Napok óta lestük az epret. Miki tata még leveleket is tett a rózsaszín eperszemek alá, hogy ne a földön heverjenek. Piri mama minden nap számbavette a gyümölcsöt, s számolgatta, mikor lehet végre Péternek adni belőle. Eljött a nagy nap. Piri mama egy majdnem teljesen piros eperrel a kezében érkezett vissza a kertből. Volt is nagy öröm. Gondosan megmosta, odaadta Péternek. Péter nézte nézegette, aztán gyorsan ledobta a földre. Sikerült megkaparintani Szimat elől az epret, újra megmostuk, ismét megkínáltuk a gyermeket, az eper a földre lett dobva. Ezt elismételtük egy párszor, végül én ettem meg az első szem epret.
Másnapra már jó sok eper piroslott a kertben. Péter Miki tatával beszabadult az ágyásba. Miután megkóstolta, nem lehetett lebeszélni az eperevésről. Felfalta volna az egész eprest, ha rajta múlik.