Kiszálláson

Borcsi nagyon tud kacagni. Jó ropogósan. A minap apa a locsolóval kacagtatta meg. Nagyon bejött neki, ahogy a viz spriccolt. Kiszaladtunk a házból a nagy nevetésre.
Péter gyomlálja a kertet, virággal eteti Szimatkutyát, sepri a járdát, tiszta egyedül felmászik a vadi új csúszdára, s rövid tétovázás után le is csusszan. Csak enni és aludni jár be. Próbálkoztunk a kinti evéssel is, de Szimat kivette Péter kezéből a kiflit és az almát, s jól megette. És azt is mondta Péter Borcsinak, hogy egyél, amikor apa almalevet próbált beletuszkolni a leányba. Örülünk a tavasznak, a nagy kertnek, s a napsütésnek.

Örömségek

Nehezen szántuk rá magunkat, de megérte. Megérte két nap alatt útlevelet csináltatni, hat órát autózni, egy másik országba utazni. Apa konferencián okosodott, mi pedig a Borcsa keresztszüleinél nyaraltunk. Péter reményen felül teljesített, nem verte ki a hisztit vendégségben, jól egyezett Csabival és Zsomborral, Vikit sem lökdöste fel. Borcsa ügyesen forgolódott az ágyon, nézegette a nagy nyüzsgést, nem kesergett sokat.
Sokat hintázunk, homokoztunk, izgultunk a friss gyepszőnyegért, s a végére már ülve is tudott csúszdázni Péter, nemcsak fekve. A gyerekek meghozták az étvágyát is.

Üdén érkeztünk haza. Sok élmény van bennünk, nem győzünk mesélni.

Sokat nem cicózunk itthon, holnap a nagyszülőknél folytatjuk a nyaralást.

Péter apával mosogat

– Péter, kérem vissza a szivacsomat!
– Jaj nee! Tiszta víz minden! Péterem!

– Nézd meg apa milyen gyorsan mosogat, hogy neked ne jusson mosatlan!

– Árvizet csinálunk! Péééééter!

– Ne edd meg azt a laskát, a kutyáé!

– Ne nyald