Vendégségben

Szerző: | máj 3, 2011

Ügyet intéztünk a városban. Ilyenkor Péter keresztanyjához tesszük át a rezidenciánkat. Reggel 9-re már félig szét volt verve a ház. Háromszor sepertem fel a virágföldet, megmentettem az edények zománcát a lepattogástól, egy üveg meggykompótot a földhöz csapástól, a házilány rajzait a pusztulástól. Péter volt a garázda, én szaladtam utána, Borcsi az ölemben szirénázott.
A délutáni alvás megszervezése volt az igazi kihívás. Kicipeltem a cserepes virágokat a szobából, a törékeny tárgyakat a szekrény tetejére gyűjtöttem, a könyveket biztonságba helyeztem, a szekrényajtókat egy sállal gondosan bekötöztem, Pétert lefektettem és az ajtót jól becsuktam. A csörömpölés, dörömbölés néhány perc múlva kezdődött. Vagy 1o perc elégedetlenkedés után, hirtelen csend lett. Belopóztam a szobába. Péter a szőnyegen feküdt kitárt karokkal, a kockák között, egy babahajszárító és egy fejreállított szék társaságában aludt.

Etetés

Szerző: | máj 2, 2011

Egy csomó dologra képes lettem két gyermekesként, amiket Peti egykesége idején még nem is sejtettem. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy szoptatás közben lehet focizni, sőt kell is, különben kiborul a bili a nagytestvérnél.
Peti mostanában rendszeresen elkeseredik, ha Borcsit szopizni látja. Egyedüli vigasz, ha közben vele is foglalkozom. Meseolvasással kezdtük, de már nem éri be ennyivel. Bújócskázunk (na jó, nem az ágy alá bújok Borcsival), focizunk, festünk, tornyot építünk, fél kézzel etetem-itatom Pétert. Közben pörög az agyam, hogy ha ezt megunja, mihez kezdünk. Ha jó napunk van, Borcsi nem zavartatja magát, jóízűen falatozik.

Nyaraltunk

Szerző: | máj 1, 2011

Péter fürdik, Borcsi alszik. Apa Péterrel morgolódik: “Ne állj fel, fiam, elesel. Kiveszlek, ha még egyszer felállsz. Mosd meg jól a lábadat!” A gyerekszappanunk fél napot ázott a vízben Péter jóvoltából. Apa találta meg. Kitette száradni, Péter is ráakadt, s jól szétmorzsálta. Csupa fehér volt a keze. Igazából nem erről akartam írni. Hanem arról, hogy két hetet nyaraltunk a szüleimnél. Két gyerekre majdnem négy felnőtt jutott, ami optimális felállítás az itthoni viszonyokhoz képest. Tiszta egyedül elmentem az üzletbe, többször is. Templomban is voltam (igaz Borcsi otthon nagyon hiányolt, de ez a templomig nem hallatszott el). Barátnőztem, s minden. Szóval csupa ritkaságok.
Egy hete rázódunk vissza az itthoni életbe. Borcsi forgolódik, sokat kacag, gagyog, Péter néha megszeretgeti. Homokozunk, sokat vagyunk kint, néha teljesen eredménytelenül osztjuk az észt Péternek. Lepereg róla minden intelem. Lassan a csokinyuszikat is újrahasznosítjuk süti formájában, vendég is jut minden második napra. Megvagyunk. 🙂