A mi mosolygós malacunk

Szerző: | Már 27, 2011

Borcsi jó zömök “kicsileánka”. Az apja szerint nem balettra fogjuk járatni, hanem szumóra 😀
Egy ideje már nem teszük mázsára. Mit szörnyülködjünk, hogy mekkora? Sokat eszik, aminek nagyon örülünk, a bátyja időnként úgyis az őrületbe kerget a nemevésével. Tegnap estig egy fél banánnal sétifikált a városban, úszott, bevásárolt, játszott. Oszt este behaplizott mindent, ami a kezébe került. Ma is kb. ez a helyzet.

No de Borcsira visszatérve, nem teljesen ok nélkül nevezzük Kishörcsögnek, vagy szép rózsaszín mangalicának.

Sokat mosolyog, bájosan elcseveg magával a tükörben. Szereti, ha hozzá beszélünk, kedvenc szava a ceruzaelem, nagyon tud vidulni, ha meghallja 🙂

Úsztató

Szerző: | Már 21, 2011

Péter keveset reggelizett, egyáltalán nem ebédelt, keveset szundizott. Ilyen előzményekkel apával kettesben elindultak az uszodába. Mindkettőjük életében első alkalom volt ez ebben a felállításban.
A kaland azzal kezdődött, hogy apa és fia három réteg bundaruhától kellett megszabaduljon, ami Péter mozgékonyságát figyelembe véve nem egyszerű feladat. A sok téli cuccot be kellett gyúrni egy meglehetősen kicsi szekrénybe. A medence felé bandukolva derült fény, hogy az úszópelenka és a fürdőköpeny nem képezi a teljes uszodás felszerelést, biza jól jött volna egy papucs, úszósapka, karúszó, s ilyesmik. Na de, kezdő falusiaknak ezt is elnézik.

Péter szerette a vizet. Apa tartotta is, ahogy azt a tapasztalt apukabarátunk megmutatta. Péter le nem vette a szemét a Viviről, akinek kétévesen már komoly uszodás múltja van. Van, mit tanulni tőle.

A pancsolás végén az öltözést a hajszárítás nehezítette. Pétert nehezen lehetett lebeszélni arról, hogy ne kukucskáljon be a földön hasalva az öltözőkbe, illetve ne nyitogassa az ajtót, miközben apa öltözött. Az utolsó nehézség a vezetés, telefonálás, gyermeketetés összeegyeztetése volt. Ez is legyőzetetett.

Péter itthon bágyadtan mesélte, mutatta, hogyan úszott, nem volt hiszti, toporzékolás, de volt evés, apának pedig izomláz a karjában.